Az arcfelismerés két okból használatos a reptereken – biztonsági és kényelmi szempontból. A témával az utóbbi hetekben többször is foglalkoztunk (előző cikkünk) Olvassuk most szakértőnk véleményét.
“Trusted passenger”: a kényelmi szempont
A kényelmi szempontot a “Trusted passenger”, avagy megbízható utasok rendszere jelenti. Az ő esetükben egy előzetes, egyszeri regisztrációt követően lehetőség van biometrikus személyazonosításra, amely meggyorsítja az ellenőrzést – ugyanakkor nem helyettesíti a csomagvizsgálatot, továbbá az egyéb esetleges vizsgálatokat folyamatokat. Ez az azonosítás típus egy úgynevezett 1:1-hez azonosítás, ami azt jelenti, hogy a biometrikus útlevélben rögzített adatokat veti össze az utas arcával (vagy éppen más biometrikus mintájával). Természetesen, ez egyben biztonsági vizsgálat is, hiszen fennakadnak az ellenőrzésen a nem jogosult felhasználók.
Biztonsági szempont
A tisztán biztonsági szempontot a bűnözők és terrorista elemek kiszűrése jelenti, ez egy úgynevezett 1:N-hez üzemmódban működik: egy központi bűnözői adatbázisban szereplő mintákkal hasonlítják össze az ellenőrzési pontokon áthaladók arcát – ha szerepel benne, akkor elfogják. Ehhez a vizsgálathoz nincs szükség az útlevélre, azonban arra sem, hogy vétlen személyek adatait kezeljék. Egyszerűen arra szolgál, hogy megkönnyítse az ellenőrző személyzet dolgát.
Az olvasható formátumok egységesítése
Mivel az egyes reptereken eltérő rendszerek működhetnek, így szükséges az, hogy egy minden rendszer által olvasható formátumban tárolják a biometrikus adatokat – ez manapság leginkább nyers mintát jelent (szemben a beléptető rendszerek kódolt sablonjaival). Ez már potenciális kockázatot jelent az utasok számára, hiszen nem kell túl élénk fantázia, hogy el tudjuk képzelni, hány módon lehet visszaélni egy ilyen útlevéllel (természetesen csak a megfelelő felszerelés birtokában).