Ráadásul az sem mindig segít, ha a megzsaroltak hajlandók fizetni. A tavalyi év legaktívabb kártevője, a merevlemezeket titkosító GrandCrab érdekessége, hogy fejlesztői inaktivitásának ellenére továbbra is terjedt. Ennek pedig az a kellemetlen következménye, hogy fertőzés esetén hiába fizetünk, nem fogunk működő kulcsot kapni adataink visszanyeréséhez.
Miként kapcsolódik ez a backup témájához? A gyakran szinte teljesen automata módon működő zsarolóprogramok elleni legjobb védekezés az, ha az adatokról rendszeresen készül biztonsági mentés, még azelőtt, hogy a rendszerek megfertőződnének. Ekkor csupán helyre kell állítani egy korábbi állapotot, amiben ott lesznek a kódolatlan állományok (valamint be kell foltozni a támadást lehetővé tevő biztonsági réseket). Ahelyett, hogy költséges feladatokba – az adatvisszafejtéshez szükséges nagy számítási kapacitás megvásárlása vagy a zsaroló kifizetése – kellene vernie magát az érintetteknek.
A sikeres helyreállítás nyomában
Mint minden egyéb téren, úgy a data recovery folyamatában is adódhatnak nem várt fennakadások, annak ellenére, hogy a feladat elméletben megfelelően megtervezett és végrehajtott volt. A húszas évek egyik backup trendje az adathelyreállítás sikerességének növelése, vagyis annak biztosítása, hogy az elmentett információ igény esetén teljesen problémamentesen ismét rendszerbe álljon.
100 százalékos sikerszinthez nem elegendő a backupok hitelesítése, emellett nagy valószínűséggel stratégiai és infrastrukturális változásokra is szükség van. Például a helyreállítás módjának felülvizsgálatára vagy az adatvisszaállítás szimulációjára tesztelési célokból. Emellett szintén indokolt az alkalmazott tárolóeszközök átnézése, mellyel meg lehet győződni a mentéseket tároló összes médium adatkonzisztenciájáról.
Forrás: iPrestige
Intelligens, önmagát finomhangoló backupok
A biztonsági mentésben rejlő adatok annál jóval többre használhatók, mint hogy csupán a helyreállítás hátterét biztosítsák. Az adatmentő megoldások fejlődésének köszönhetően immár javaslatokat nyújthatnak a folyamat konfigurációjához és tárolási helyéhez, módjához. Nézzünk egy példát, ami érthetővé teszi az elméletet! Ha egy bizonyos mentési feladat nem változó adatkészletet tartalmaz, aminek helyreállítására jó ideje nem volt szükség, akkor a rendszer javaslatot tehet a backup procedúra ritkább futtatására, illetve egy lassabb, de olcsóbb storage-ra való átmozgatásra.
Az önmagukat finomhangoló backupmegoldások révén egyre közelebb kerülhetünk a leggyorsabb, legolcsóbb, mégis, a korábbinál megbízhatóbb adatmentési rendszerek létrejöttéhez. Ennek elemeként hangsúlyosabbá válik az adatkészletek teljes spektrumában való keresés lehetősége. Vagyis nem kizárólag egy backup feladat adminisztrációs kezelőfelületből való előhalászásáról van már szó, hanem például akár egy bizonyos állomány felkutatásáról, legyen az bármelyik biztonsági mentésben.
És miért állnák meg itt, ha egyszer a mesterséges intelligencia bevetésével a fenti eredmények elérése már nem is kivitelezhetetlen? Említést érdemel még egy lehetőség, amire a legújabb megoldások már képesek, ez pedig a helyreállítási környezet állapotának meghatározása. Azaz például annak eldöntése, hogy az adott számítógépes rendszer frissítésére mikor kell sort keríteni – még a helyreállítás előtt, vagy azt követően? De azt is automatizáltan megállapíthatóvá válik, hogy a visszaállítani kívánt backupok használhatók-e, vagy már lementésükkor megfertőződtek – és ezért egy még régebbi mentésből kell helyreállítani a normál működés feltételeit.
Ehhez természetesen egymással kommunikáló rendszerekre van szükség. A bemutatott lehetőségek igen kecsegtetők, azonban valóvá válásuk a biztonsági és az adatmentési/helyreállítási termékek szoros integrációját igénylik.
Többszintű tárolás
Lassan megkerülhetetlenné válik az úgynevezett tiered storage alkalmazása. A lehetőség egyre kevésbé egy jól használható plusz funkció, hanem mind inkább alapvető eleme a data recovery stratégiának. Az egyes szervezeteknél tapasztalható folyamatos adatmennyiség-növekedés akkor is kikényszeríti használatát, ha attól bizonyos – jogos vagy indokolatlan – szempontok miatt ódzkodik az üzemeltető.
A többszintű tárolás a mentett információ mennyiségén, célján és a költség/előnyök elemzésén kell, hogy alapuljon. Általánosságban minél hidegebb a tárolási szint, annál alacsonyabb költséggel menthető az egységnyi adat. Ugyanakkor a költség nem minden, olyan szempontokat is figyelembe kell venni, mint az első byte helyreállításának és a teljes visszaállás feldolgozásának ideje.
A cikkünkben ismertetett trendek alkalmazhatósága természetesen nagymértékben függ az alkalmazott technológiától. A szoftverek és a tárolók gyártói folyamatosan keresik annak módját, minként lehet hatékonyabbá tenni a backup és recovery eljárást. A fent említett fejlődési irányok még nem mindent elsöprően jelentkeznek, de belátható időn belül annyira markánssá válnak, hogy általános gyakorlatként tekinthetünk majd rájuk. Vagyis a húszas évek a korábbiaknál jobb, olcsóbb, gyorsabb és kiszámíthatóbb adatmentés korszakának ígéretét hozzák magukkal.
Forrás: bitport.hu
