Biztonságtechnikai szakportál

A biometriában több féle kéz alapú azonosítás létezik, ilyenek a tenyérnyomat, a kézgeometria és a tenyérerezet azonosítása

Tenyérnyomat-azonosítás

A tenyér alapú azonosítás során [2] több különböző módszerről beszélhetünk. Az egyik ilyen módszer a tenyér nyomatának azonosítása. A tenyeret is azonos tulajdonságú bőr fedi, mint az ujjbegyet. Mintavételkor jóval nagyobb területen lehet a jellegzetességeket vizsgálni. A tenyéren az ujjhoz hasonlóan több jellegzetesség van, amelyekkel egyértelműen lehet a személyt azonosítani.

Ezek a főbb azonosságok

• Tenyér geometriája: a legkönnyebben mérhető értékek: szélesség, hosszúság, terület.
• Fővonal alapú azonosítás: hely és alak szerint. Nagyon fontos az élettani jellemzők meghatározására, mert alig változik az életkor előrehaladtával.
• Ránc jellemzők: a tenyérnyomaton sok, a fővonaltól eltérő szabálytalan és vékony jellegzetes vonal van.
• Delta jellemzők: már az ujjnyomatnál említett delta, amely általában az ujjak tövénél található. Ez egyedi jellemző minden embernél.
• Minutia jellemzők: hasonlóan, mint az ujjnyomatnál itt is fellelhetők a minutiák.

A tenyérnyomat-azonosítás technikailag megegyezik egyik előző írásunkban felsorolt ujjnyomatazonosítással.

Kézgeometria alapú azonosítás

Jellemzően a kéz geometriai sajátosságait használják az azonosításhoz, nevezetesen:

• az ujjak hosszúságát és szélességét,
• a kézfej szélességét és
• a tenyér és az ujjak méretarányát.

Pozícionáló tüskék segítségével határozzák meg a legjellemzőbb geometriai paramétereket: az ujjakat négy tüskéhez illesztik, és ezekhez képest 14 tengelyt vesznek fel: a hüvelykujj és a kisujj esetében egy-egy, a többinél két pozícióban. Az azonosítás alapját képező jellegzetes szakaszok kezdő és végpontjai a kézhatár-háttér intenzitásváltozása alapján meghatározhatók, hosszuk számítható.[1] (1. ábra)

Azok a rendszerek, amelyek nem használnak pozicionáló tüskéket körülbelül 30 sajátossági értéket vesznek fel (2. ábra), nevezetesen:

A tenyér geometria sajátosságai (2. ábra)

• az ujjak hossza (1–5),
• az ujjak szélessége azok tövénél (6–10),
• a beírt körök sugara az ujjakon felül (11–15) és alul (16–19),
• az ujjak kerületének hosszúsága (20–24),
• az ujjak területe (25–29),
• a tenyérbe írható kör sugara (30)

Tenyérerezet-vizsgálat

Az előzőekben tárgyalt valamennyi tenyér alapú azonosítás kontaktuson alapult:mindig az adott érzékelő előtti felületre kellett a tenyeret helyezni. Az itt bemutatott tenyéralapú azonosításhoz nem kell közvetlen kontaktus, mert ez az azonosítás a tenyér erezetét vizsgálja. Az alapelve ennek a technológiának, hogy mindenkinek – még az egypetéjű ikreknek is – különböző az erezet mintája. Ezért a kézen (ujjon) lévő erezet mintája erősen megkülönböztethető jellemző.

A tenyér erezete (Fujitsu Palm Secure) (3. ábra)

Mivel a minta a bőr alatt van, nem befolyásolja kedvezőtlenül a környezet (3. ábra). A rendszer infravörös tartományban (a használt infravörös fény 800–1000 nm hullámhosszú) működő kamerával rögzíti a kézfejen (ujjban) található ereket. Ezt az inframegvilágítást a vérben lévő hemoglobin elnyeli, ezért az más árnyalatú, mint a környezete. Utána ezeket a képeket kivonatolják, és az így megkapott jellemzők már eltárolhatók, összehasonlíthatók.

A megvilágítás szempontjából megkülönböztetünk:

• visszaverődéses elven működő eszközt,
• átvilágítás elven működő eszközt.

A 4-es és az 5-ös ábrán az eszközök működési elve látható. [2]

Visszaverődés (4. ábra)

Átvilágítás (5. ábra)

A módszerek értékelése a hét alapelv alapján

Felhasznált irodalom

[1] Prof. Dr. Kovács Tibor: Biometrikus azonosítás, Digitális jegyzet, Óbudai Egyetem, Budapest, 2010.

[2] Anil K. Jain, Patrick Flynn, Arun A. Ross: Handbook of Biometrics, Springer Science + Business Media, LLC. 2008 ISBN-13: 978-0-387-71040-2

Forrás

Részlet Rozsnyay András Biometrikus azonosítás alkalmazásának lehetőségei a Magyar Honvédség objektumaiban című szakdolgozatából. (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar, Gépészmérnöki, Biztonságtechnikai és Minőségügyi Tanszék, Budapest, 2010)