Annak aki aktívan nyomon követi a videó rendszerek fejlődését, valószínűleg nem kerülte el a figyelmét egy új fogalom – a VSaaS (Video Surveillance as a Service)- térnyerése. Sokan azt jósolják, hogy míg a 2010-es évek a ’megapixel évtizede’ volt, addig a 2020-as évek a felhőbe vonulásról fognak szólni.
A szakma öreg rókái (akik a CCTV érában nevelkedtek) valószínűleg rosszallóan csóválják erre a fejüket, hiszen ők még ma is azt vallják, hogy a zárt video rendszer a jó rendszer. Azt még valahogy megemésztették, hogy a video jelek döntően már nem koax kábeleken közlekednek, hanem IP hálózatokon, a rendszereiket azonban igyekeznek elzárni a külvilágtól. Úgy gondolják, hogy ezzel megoldották pl. a kiberbiztonság problémakörét.
Ám ahogy az élet minden területén teret nyernek a felhő alapú technológiák, úgy a video rendszerek sem kerülhetik el a sorsukat. Ennek elsődleges okát pedig abban kell keresnünk, hogy a video rendszerek forradalmi változáson mennek keresztül a használati módjuk tekintetében. Már nem csak a „csibészek” lefülelésében nyújtanak segítséget, hanem egyre több és több adatot szeretnénk kinyerni belőlük. Legyen szó forgalmi szituációk-, vásárlói szokások elemzéséről, gyártásfelügyeletről, csomagok nyomon követéséről, maszk használat ellenőrzéséről, – sorolhatnánk a végtelenségig – a kamerák jelen vannak és ontják magukból az adatokat. A felhasználók sem feltétlenül egy monitor szobában ücsörögnek és „moziznak”, hanem – akár a világ másik felén sétálva – a mobiljukon várják egy számukra szükséges információ megjelenítését.
A felhő alapú szolgáltatás kritériumai
De mikor is tekintünk egy video szolgáltatást felhő alapúnak? Az USA Kereskedelmi Minisztériumának Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézete (NIST) 5 kritériumban foglalta össze az ilyen szolgáltatásokkal szembeni követelményeket. Ezek a következők:
