Biztonságtechnikai szakportál

Azt szokták mondani, hogy az a biztos, ami már elmúlt! Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy elkiabálom a címben tett kijelentést, de amit tudni lehet: 2016. december 23-án az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium társadalmi egyeztetésre bocsájtotta a ’Pilótanélküli légijárművekről szóló előterjesztést’, a hatályba léptetését pedig 2017. július 1-jével tervezik.

Molnár Zsolt ügyvezető Rotors & Cams Kft., a Drónpilóták Országos Egyesületének alelnöke

Helyesen: RPA, UAV

Na, de hogyan jutottunk idáig?! A kisméretű távolról vezérelt légijárművek (RPA ), vagy más néven pilóta nélküli légijárművek (UAV ), amelyeket a köznyelv ma nem teljesen helyesen kizárólag drónként azonosít , már évekkel ezelőtt megjelentek a fegyveres szervek alkalmazásában, idővel pedig feltűntek a hobbi célú felhasználók kezei között és szinte azzal egy időben, mint innovatív technológia, kezdett helyet követelni magának a kereskedelmi alkalmazások mind szélesebb körében.

A légi közlekedéssel, repüléssel foglalkozó szakemberek már régóta tudták, hogy az RPA-k légtérben történő alkalmazását szabályok közé kell szorítani, elsősorban a repülés biztonsága és a légtérfelhasználás ellenőrizhetősége érdekében, de ezen kívül egyéb érvek is a szabályozás mellett szóltak. Magyarországon már 2013-ban elkészült egy munkaanyag tervezet, amely a jogszabály előkészítést hivatott szolgálni, de akkor talán még „nem érett meg a helyzet”. Sem a szakma, sem a jogalkotó nem volt elég elszánt, hogy a specifikus RPAS szabályozást a különböző érdekek kereszttüzében a kapcsolódó jogszabályok és előírások bonyolult rendszerébe illessze. Ebben az időben még a nemzeti szabályozás megszületése Európában és a világon is az elsők között lett volna.

Az RPA-k azonban – talán minden várakozást felülmúlva – megállíthatatlan térnyerésbe kezdtek világszerte! Ez természetszerűleg megkerülhetetlenné tette a szabályozási kérdések napirendre tűzését. Sorra születtek a nemzeti szabályozások, de a kérdéskör megközelítése az egyes államok vonatkozásában nagy eltérést mutatott, hiszen az egészen megengedőtől az erősen korlátozó előírásokig széles skálán kerültek elfogadásra. Az Európai Unió döntéshozói is hamar belátták, hogy a légiközlekedési előírások nemzetközi harmonizációja, valamint az európai gazdasági térség szabad munkaerő áramlásának és a cégek egyenlő versenyhelyzetének biztosítása érdekében szükséges a közös jogi platform kialakítása. Mára – még ha az európai egységes szabályozásnak néhány éven belül nincs is valódi realitása – az EU több szinten deklarálta, hogy a RPA-khoz kapcsolódó technológiai kutatás-fejlesztés, a gyártás, valamint az alkalmazás egyre növekvő volumene egy új iparág születése, amely a jövőben – és talán már napjainkban is – nagy mértékben járulhat hozzá a munkahelyteremtéshez és a termelés növeléséhez, így a megfelelő szabályozás kialakításával és a K+F források biztosításával támogatni kell, nem pedig gátolni.

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA ) 2015-ben kiadta javaslatát a ’drónok üzemeltetésére vonatkozó közös európai szabályozás létrehozására’, majd 2016-ban egy szabályozás tervezetet is megjelentetett, a témában pedig a kapcsolódó nemzeti szabályzók hatályba léptetését pedig EU véleményezéshez kötötték.

EU-hoz igazodva, a tiltás nem opció

A magyar „drón jogszabály” már ebben az új, megváltozott környezetben, az EU bábáskodása mellett születik. Végre itthon is megérett az elhatározás és a ellenzők is belátták, hogy a kialakult helyzetben a tiltás nem opció!

A megfogalmazott cél az volt, hogy a nagy számú uniformizálható felhasználók és alkalmazások körét be lehessen terelni a szabályozás hatálya alá, az ettől eltérő egyedi igényekre pedig majd egyedi válaszok születnek.

Az elmúlt 2-3 év során, amikor az üzletek polcairól „számolatlanul” vihették bármiféle alapismeret elsajátítása nélkül a különböző méretű és tudású repülőeszközöket, egy „szabályok nélküli” anarchikus állapot alakult ki az RPA-k használatával kapcsolatban. A kis légijárművek bárki számára elérhetővé váltak és olyan technológiát, illetve képességeket vonultatnak fel, amelyek néhány éve még kizárólag haditechnikai eszközökben voltak fellelhetők. Ez az új jelenség új kihívások elé állította a repülésügyi szakembereket is. Míg korábban a hivatásszerűen repüléssel foglalkozó szakemberek mellett csak egy szűk réteg álmodhatott a légtér igénybevételéről, hirtelen robbanásszerű változás következett be. Egyebek mellett a modellezők voltak azok, akik saját építésű repülőmodelljeikkel „időnként kihasítottak egy-egy szeletet az ég aljából”. Ők rengeteg időt, energiát és a családi kasszából elcsent forintjaikat nem sajnálva hódoltak szenvedélyüknek arra alkalmas területeken, ahol másokat nem veszélyeztettek. Rájuk épülve jött létre a mai „drónos” társadalom meghatározó alapja, mégis talán – akaratlanul is (!) – ez a modellezői közösség lehet az új szabályozás legnagyobb vesztese! A kényszerűen szabályok közé szorított tevékenység valamelyest elveszíti azt a spontán szabadidős jellegét, amely eddig oly sajátja volt a közösség működésének.

Halaszthatatlan a kontroll!

Sajnálatos módon azonban az új dróntulajdonosok többsége nem tudta, vagy nem akarta tudomásul venni, hogy a légtér nem használható korlátlanul, az egyre fejlettebb technika pedig ennek ellenére sem mindenható. És legfőképp az nem tudatosult a felhasználók jelentős körében, hogy az RPA-k biztonságos üzemeltetése felkészültséget követel, valamint – más járműhöz hasonlóan – használatuk során felelősséggel tartoznak! Sajnos az eszközök működéséből adódóan, tehát, hogy a felhasználó egy „játék konzollal” távolról irányítja az egyébként nagy mozgási szabadsággal felruházott légi járművet, de ő maga nem ül benne, azt eredményezi, hogy sok felhasználónál a „videó játék hatás” kezd el működni: a józan ész és a fizika határait is feszegetve, a kockázatok mérlegelése nélkül vezérlik repülőeszközeiket. Mára szinte „alapjoggá vált” a bárhol és bármikor repülés. A külső kontroll pedig semmilyen módon nem valósult meg! A hatóságokhoz és a szakmai szervezetekhez is csak véletlenszerűen jutnak el információk a kisebb-nagyobb balesetekről, műszaki meghibásodásokról, vagy másokat zavaró, veszélyeztető alkalmazásokról. A kialakult helyzet egyértelműen bizonyította, hogy szükség van az alkalmazói és alkalmazási közeg strukturált működtetésére és a terület alapos megismeréséhez láthatóvá kell tenni a drónokhoz köthető jelenségeket, hogy a jövőben a szabályzók felülvizsgálata, kiigazítása már kellő tapasztalatra épülve történhessen.

Felesleges korlátok nélkül

Napjainkban általános jelenség, hogy a technikai fejlődés sebessége messze megelőzi a szabályozás ütemét. Egy ilyen jogszabály kidolgozásánál lehetőség szerint törekedni kell arra, hogy ne kerüljenek bele olyan korlátok, amelyek a technológia fejlődését akadályozzák. Ennek a szempontnak az érvényesülése eredményezi azt, hogy a jelenlegi tervezetben – a nemzetközi trendeknek is megfelelően – nincsenek műszaki tartalomra vonatkozó előírások és korlátok, hiszen ezek egyik napról a másikra értelmüket veszthetnék és ésszerűtlen gátat jelentenének. A jogszabály kidolgozása során tehát az alkalmazás kockázat alapú megközelítése volt az irányadó. Az egyes kategóriák súlyhatárai külföldi mintákra és kockázatvizsgálati tanulmányokra építve kerültek meghatározásra. Természetes, hogy az eszköz súlya mellett számtalan egyéb műszaki jellemző határozza meg a működés mikéntjét, de mind ezek figyelembevétele már túlszabályozáshoz és felesleges korlátozásokhoz, kizárásokhoz vezetett volna. A jogszabály kidolgozásánál

Akcióban a párizsi rendőrség

Azoknak az alapelveknek a meghatározása volt a cél, amelyek az egyes felhasználások során képesek garantálni az üzembiztonságot, a személyiségi és adatvédelmi jogok érvényesítését, valamint az élet- és vagyonbiztonságot.

Ne gondolja senki, hogy a szövegezés során adott pontokhoz nem lett volna más, eltérő elképzelés, javaslat, vélemény, de ezekkel újabb és újabb kapuk nyíltak volna meg, az eredmény pedig egy végtelenül bonyolult és soha meg nem születő tervezet lett volna. Ésszerű kompromisszumokat kellett kötni!

Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy mint oly sok innovatív technológia esetében, a drónok terjedése kapcsán sem csak pozitív jelenségekről beszélhetünk, hanem számos negatív tényező kíséri. Ezek lehetnek a gondatlan kezelői magatartásból és műszaki meghibásodásból adódó személyi sérüléssel, vagy vagyoni károkozással járó balesetek, a légi közlekedés biztonságát veszélyeztető események, a szomszéd bosszantása, vagy személyiségi jogsértés, de akár szándékos bűncselekmény vagy akár terrorcselekmény elkövetése is. A sor végtelen, a pozitív és negatív felhasználásoknak egyaránt csak a fantázia és a fizika szab határt. De ne feledkezzünk meg róla, hogy a felhasználás módjáról minden esetben a mögötte álló ember dönt! Ezeknek a kockázatoknak egy része a jogszabály által kezelhetővé válik, másik részükre viszont semmilyen jogszabály nem jelenthet védelmet, ezek ellen más típusú eszközökkel, módszerekkel kell védekezni. A rendvédelmi szerveknek és nemzetbiztonsági szolgálatoknak egy újabb kihívással kell megbirkózniuk!

A fentebb leírtakat azért tartottam szükségesnek megosztani, mert a pilótanélküli légijárművek használatának részletszabályait tartalmazó joganyag megértéséhez, megfelelő értékeléséhez ismerni kell a hátteret. Sokan csak felületesen ismerik a témát és ez alapján hajlamosak olyan megállapításokat tenni, vagy véleményt alkotni, amelyek nem visznek sehová. Egy új – még sok ismeretlent rejtő – terület új szabályozása van születőben. Nem lesz tökéletes, de mégis csak lesz egy szabályrendszer, amely mentén már bátrabban mozoghat az, aki kisméretű távolról vezérelt légijárművét, legyen az drón, vagy repülőmodell akár hobbi, akár kereskedelmi célból szeretné működtetni. A jogszabály egyúttal megteremti az alapját az iparág fejlődésének és jogi védelmet kínál a nem kívánt felhasználások ellen is.

Szerző:
Molnár Zsolt ügyvezető  Rotors & Cams Kft., a Drónpilóták Országos Egyesületének alelnöke
www.rotorsandcams.hu; www.doe.hu

1. Remotely Piloted Aircraft (System) – RPA(S)
2. Unmanned Aerial Vehicle – UAV / Unmanned Aerial System– UAS
3. Drónon fogalmilag azt a repülőeszközt értjük, amely olyan fedélzeti vezérlővel van ellátva, amely a légijármű autonóm repülését, így akár az önálló visszatérését is képes biztosítani. Ezzel szemben az RPA/UAV fogalomkörébe beletartoznak a drónokon kívül azok a repülőmodellek is, amelyek a drónoknál említett robotpilótával nem rendelkeznek, így vezérlésük csak folyamatos emberi beavatkozás útján biztosítható.
4.European Aviation Safety Agency (EASA)

Kapcsolódó cikkek: