A terrorizmus elemzése során kimutatták, hogy a robbantásos cselekmények leggyakoribb célpontjai között a középületek és a köztulajdonok szerepelnek. A magas kockázatot a forgalmas utcák, bevásárlóközpontok és egyéb létesítmények jelenthetik, ahol emberek százai vagy akár ezrei fordulnak meg rövid idő alatt, és eshetnek áldozatául robbantásos merényletnek.

Minden egyes emberi élet értéke pénzben fel nem becsülhető. Ez az állítás igaz a forgalmas, tömegtartózkodásra alkalmas helyszíneken és helyiségekben is, ahol emberek százai vagy akár ezrei tartózkodhatnak azonos időpontban.

A sűrűn lakott terület és a forgalmas helyszín nem különíthető el egymástól, szoros kapcsolatban állnak egymással biztonsági szempontból.
Sűrűn lakott terület fogalma alatt az adott terület éjszakai, nyugvó létszámát értjük. Azonban ez a szám a kora reggeli időszak kezdetétől, az azt követő napszakok során többször is jelentősen változik. Gondoljunk csak a reggel munkába indulókra -érkezőkre vagy egy-egy oktatási intézmény több ezer tanulójára, hallgatójára, akik az iskolájukba utaznak. A szokásos napi „rutinszerű” utazáson kívül a nagyobb sportesemények, koncertek, fesztiválok vagy éppenséggel ünnepnapok is komoly létszámváltozást okozhatnak területileg vagy akár országos szinten is.
A lakott terület létszámváltozásának folyamata magában hordozza a forgalmas helyszínek fogalmának meghatározását is.

Forgalmas, tömegtartózkodásra alkalmas helyszínek és helyiségek védelme

A terrorizmus elemzésével foglalkozó szervezetek kimutatták, hogy a robbantásos cselekmények leggyakoribb célpontjai között kiemelkedő esetszámban az olyan középületek és a köztulajdonok szerepelnek, ahol egy időben nagy létszámú populáció van jelen.

Lehetséges célpontok ¹, 1. kép

A parkoló, forgalomban résztvevő járművek (személygépkocsik, motorok, kerékpárok, tehergépjárművek, tömegközlekedés eszközök: buszok, trolibuszok, villamosok, metrók), a járdán éppen tartózkodó személyek és nem utolsósorban a környező épületekben tartózkodók mind-mind előre eltervezett és jól időzített robbantásos cselekmények áldozatai lehetnek.

A robbanás emberre és épületre gyakorolt hatásai

• Robbanási túlnyomás

 A robbanás során a hirtelen felforrósodó, kitáguló felszabaduló gázok az atmoszférikus nyomás (~ 101kPa) feletti nyomásfokozódást okoznak. A robbanás kompressziós szakaszában fellépő túlnyomás az emberi szervezetben a legkönnyebben a levegő tartalmú és annak változására érzékeny szervek sérülnek elsősorban, mint például a fül, a tüdő és a belek. 

Épületvédelmi szempontból egyaránt meg kell, hogy vizsgáljuk a túlnyomás impulzusát, valamint annak maximális értékét. Abban az esetben, ha a kompressziós szakasz hatásideje hosszabb, mint az épület T-lengésideje és az épületszerkezetet annak tűrésérték feletti behatás éri, akkor az épület deformálódik, rosszabb esetben pedig összedől.

• Rezgések

 Különböző közegek eltérő módon és sebességgel továbbítják a rezgéseket. Az épületek szerkezetét a rezgések amplitúdója és azok sebessége egyaránt veszélyezteti. Minden épület és azok szerkezete egy kritikus frekvenciával – rezonancia frekvenciával- jellemezhető. A rezgés sebességének értéke, frekvenciája minél jobban megközelíti vagy eléri az épület rezonancia frekvenciáját, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az károsodni fog.

• Repeszhatás

 A robbanás során szinte elkerülhetetlen, hogy elsődleges és/vagy másodlagos repeszek képződjenek. Ez a terroristák által elkövetett robbantásos támadások túlnyomó többségére kifejezetten igaz, hiszen az elrettentés mellett minél több sérüléses vagy halálos eset elérése a céljuk. Az úgynevezett elsődleges (primary) repeszek a robbanó testből származó törmelékdarabok, a másodlagos (secondary) repeszek a robbanás körzetében elrepített tárgyak (üvegszilánkok, kövek, bútordarabok, fémdarabok és faforgácsok) csoportja. Az utóbbiak mérete és tömege a pár milliméterestől egészen a több méteres és kilogrammos, akár mázsás darabokig is terjedhet. Éles, hegyes, sokszor nagy mozgási sebességgel rendelkező repeszek (akár 1000–1500 m/s-ot is elérheti a sebesség) az emberi testen át is hatolhatnak. A hőhatás következtében megolvadó fémek vagy éghető anyagok a repeszhatás pusztító hatását tovább növelik.

• Hőhatás

 Robbanás során keletkező detonációs tűzgolyó, a robbanási lánghatás, valamint a robbanást követő tűzzel való érintkezés következtében külső felületi és belső szervi (légzés útján történő) égési sérülések keletkezhetnek. Robbanóanyag típustól függően a robbanás maghőmérséklete akár több ezer (1500–3000) Celsius-fokot is elérheti, amely már képes a környezetben található gyúlékony elemeket lángra lobbantani vagy éppenséggel megolvasztani. [1]

• Hanghatás

 A robbanás folyamata a másodperc töredéke alatt ugyan lezajlik, de egy bizonyos hangnyomásszint felett a rövid „besugárzási idő” ellenére súlyos mértékű vagy maradandó károsodást is okozhat hallószervünkben. 80–90 dB-es hangnyomásszinttől a hosszabb ideig tartó zaj átmeneti, majd maradandó halláskárosodást okozhat. A 120 dB-es zaj már fizikai fájdalmat okoz, 140 dB-el felett pedig már garantált a maradandó halláskárosodás. [1]

• Gyorsulás, lassulás

 A robbanás során a hirtelen táguló gázok miatt lökéshullám keletkezik, amely a detonáció – robbanás következtében a környezetében lévő tárgyakra gyorsító erővel hat. A testre ható gyorsító erő – amely akár több tízszerese is lehet a gravitációs erőnek. Zúzódások, törések, belső szervi sérülések akkor keletkeznek, amikor a mozgásban lévő test hirtelen lelassul vagy megáll, azaz valamilyen tereptárgynak nekicsapódik. [1]

• Mérgező gázok

 Robbanás során a robbanóanyagban vegyi átalakulás történik, így az élőlények számára mérgező gázok is kialakulnak. Ennek nagy jelentősége akkor van, ha a robbanás zárt térben történik, ahol megrekednek ezek az ártalmas gázok. Ilyen például a szén-monoxid, amely színtelen, szagtalan és már kis mennyiségben is ártalmas. [1] 

• Porhatás

 Az építmény elemeinek összeomlásából, illetve azok környezetében található egyéb porszerű anyagokat a kialakuló légáramlatok felrepítik, majd ott szétterülve idővel leülepednek. Az eltérő frakciójú porok (thorkalális, respirábilis frakciók) légzőrendszerben való lerakódását a légutak átmérője valamint a porrészecskék mérete határozza meg. Ilyenkor az egyébként meghatározott „normális” (sok esetben nincs előírt minimális) egészségügyi határokat jóval meghaladó koncentráció érték, valamint a lassú leülepedési idő miatt, elsősorban a robbanást túlélő, törmelék alatt rekedt személyekre, valamint a mentésben résztvevő személyekre magas expozíciós értékek komoly egészségügyi károsodást okoznak. Várható az élettartam jelentős csökkenése, légzőszervi betegségek, szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatának jelentős növekedése. Továbbá sokszor a károsodás hatása nem azonnal, hanem csak hónapok, évek múltán jelentkezik, például a daganatos vagy a rákos megbetegedések formájában. Ilyen káros hatású szervetlen anyag például az azbeszt. [1] 

Támadási módszerek, elvek és egyéb trükkök

Az egymással háborúban álló országok között érvényesül a hadviselés eszközeinek és módjának a szabályozása, mint például mérges és fojtó gázok, toxikus és bakteriológiai fegyverek, meglepő vagy másik nevén rögtönzött robbanóeszközök (röviden IED 2) alkalmazása, addig a terrorista módszerek között nem érvényesül semmilyen effajta megállapodás [2]. A témakör szempontjából fontos és kiemelkedő jelentőséggel az IED-k rendelkeznek.

Meglepő aknának, házi készítésű robbanótestnek nevezünk minden anyagot, eszközt vagy szerkezetet, amelyet azzal szándékkal terveztek, hogy sérülést, súlyosabb esetben halált lehessen vele okozni. Mindezt oly módon, hogy az ártatlannak tűnő tárgyat az „áldozat” megközelíti, megérinti, esetleg azzal a biztonságosnak tűnő tevékenység végzése közben az váratlanul működésbe lép.

IED-k elhelyezése szerint több kategóriába is sorolhatók, miszerint létezik:

• telepített IED
• járműre szerelt IED (VBIED)
• emberre szerelt IED (PBIED)

Járműbe rejtett rögtönzött robbanóeszköz (VBIED) ³, 2. kép

Működésbe hozataluk szerint megkülönböztetünk:

• vezeték vezérelt IED (CWIED)
• rádió jellel vezérelt IED (RCIED)
• áldozat által működésbe hozott vagy érzékelővel ellátott IED (VOIED)
• időzítő szerkezettel ellátott IED (TOIED)
• öngyilkos merénylő által működésbe hozott robbanószerkezet (SIED)

Telepített IED csoportjába a merénylet helyszínén telepített – jól elrejtett vagy éppenséggel szem előtt lévő, de nem feltűnő – robbanóeszközök tartoznak. Ilyen például a katonai missziók során jól ismert úttest mellé vagy az elhullott állatok tetemébe rejtett pokolgépek. A hétköznapi életben az épületben elhelyezett úgynevezett robbanószerkezetek a HBIED–k (House-Borne Improvised Explosive Device) jelentenek veszélyt a bent tartózkodók testi épségére. Egy tömegtartózkodásra alkalmas épület, amely nem rendelkezik beléptető rendszerrel és őrséggel – vagy ha van is őrség, de nincsenek megfelelően kiképezve –, abban az esetben komoly kockázatnak vannak kitéve az épületben tartózkodók, valamint maga a létesítmény is és annak közvetlen környezete is.

Gyakori módszer a tűzriadó, bombariadó terven keresztül megvalósított robbantás is. Az épület kiürítése során a tömeg nagyobb csoportokba összpontosul a folyosókon, hallokban, vészkijáratoknál. Ezekre az útvonalakra telepített és felrobbantott eszköz hatása szinte többszöröse is lehet a szabadtérinek. A zárt tér falazatáról visszaverődő és szuperponálódó lökéshullámok könnyűszerrel végeznek az arrafelé haladókkal. Ha a telepített eszközt egyéb repeszhatást növelő módszerrel ötvözték, akkor az további sérüléseket fog okozni. Ha az épület elhagyása során nem történt robbanás, a kint összegyűlt és várakozó tömeget még mindig fenyegetheti veszély, mint például egy közelben parkoló járműbe rejtett bomba.

Felrobbantott VBIED ⁴, 3. kép

 A katonai és polgári létesítmények és embertömegek ellen előszeretettel alkalmazzák a gépjárműre szerelt robbanóeszközöket. Veszélyessége a nagy mennyiségű robbanóanyag gyors és biztonságos szállításán alapul. Szállítás során az elsődleges szempont a célobjektum minél közelebb történő megközelítése. A merényletkor felhasznált robbanóanyag mennyisége a személygépkocsik esetén 200–300 kg között ingadozik, amíg a nagyobb tehergépjárművek eseten ez a tömeg elérheti akár az 5 tonnát is. A kellő robbanóanyaggal megrakott célobjektum közvetlen közelében leparkolt, vagy – szélsőséges esetekben, mely sajnos egyre gyakoribbnak bizonyul – az öngyilkos merénylők az épület mellett elhaladva, annak nekivezetve, belehajtva robbantják fel a járművet. Az utóbbi, az öngyilkos merénylők által alkalmazott módszereket, mint az SIEDet és SVBIED-et túlnyomóan a rendőrségi és a katonai célobjektumok ellen alkalmazzák, ahol a beléptetés szigorú személy- és járműellenőrzéshez van kötve.

A további nagyfokú veszélyüket a már jól ismert IED fogalmában is megismerhettük: külsőleg egy hétköznapi használati eszköz, amely valójában többet takar. Szabályosan közlekedő vagy parkoló jármű a hétköznapi ember számára nem kelt gyanút, mivel nem ismeri, nem tudja milyen veszélyforrást rejthet a közelében lévő közlekedési eszköz. A veszélyforrás ismerete önmagában még kevés a baj elkerüléséhez. Képzeljünk el egy városképet, ahol az utcán parkoló járművek sokasága, a hosszú oszlopokban egymás után érkező autók, buszok, motorok százai közlekednek. Vajon melyik jármű jelenthet potenciális veszélyt? 

Lehetséges célpontok

Melyek azok az épületek vagy helyszínek, amelyek robbantásos merényletnek lehetnek kitéve? Napjainkban a terrorizmus, annak módszerei és céljai olyan szélesre tárt határokat feszegetnek – és még most is folytonosan változik –, hogy nyugodtan kijelenthetjük nincs olyan polgári vagy katonai szektor, amelyre ne jelentene veszélyt.
Kormányzati létesítmények, létfontosságú rendszerek és létesítmények (korábbi nevén Kritikus Infrastruktúrák – KI), katonai és rendvédelmi elsődleges célpontoknak számítanak. Szintén magas kockázati tényezővel rendelkeznek a nagyobb bevásárlóközpontok, a stadionok, a forgalmas helyszínek, a tömegközlekedés eszközei, a nagyközönség számára nyitott helyek.

Épületvédelmi elvek és lehetőségek

Alapvetően az épületeket kor szerint két nagy csoportba sorolhatók:

• régi építésű épületek
• új építésű épületek

Az épületek kor szerinti csoportosításnak több jelentősége is van. A legelső például az, hogy régi építésű épület védelmének kiépítése során előfordulhat, hogy műemléket vagy műemlék jellegű épületet kell a robbanás hatásaitól megóvni. Ezeknél az épületeknél lehetőség szerint a legkevesebb épületszerkezeti módosítást célszerű végrehajtani, éppen ezért a hangsúly a járműforgalom elől történő elzáráson van.

Régi építésű lakóépületek , 4. kép

A régi építésű épületekre jellemző a szomszédos épülettel egymásra építettség, a lakásokban a hatalmas belterek és a viszonylag kis üvegezett felületek kialakítása. Ezzel szemben az új építésű épületek tág periméterrel, hatalmas üvegfelülettel és dizájnos megjelenéssel rendelkeznek. A tervezésük során törekednek az épület közvetlen környezetének parkosítására, növényekkel és szökőkutakkal próbálják kiemelni a letűnt kor szürke árnyékából.
Szép, igényesen kialakított, természetességet sugárzó épületbe vagy annak környezetébe is szívesen mennek ez emberek. A nagy üvegezett felületeknek köszönhetően az épületben dolgozók egészségi állapota és munkamorálja is nagyságrendekkel javítható, hiszen egyfelől több természetes fény éri őket, másrészt az ablakon kinézve – ha rövid időre is – a gondoktól el tudnak szabadulni.

A nagy periméterek meghatározása – vagy az úgy nevezett biztonsági távolság – és kialakítása a védelem tervezése során az első lépések közé sorolható. A robbanás során kialakuló lökéshullám a távolság függvényében drasztikusan csökken. Ezért nagy biztonsági távolsággal rendelkező épület esetében, a kisebb kritériumoknak eleget tevő passzív védelmi eszköz is használhatóvá válik, ez pedig költségmegtakarítást jelent. A jogosulatlan belépésre és az épületben okozható károk szempontjából a VBIED-ek a legalkalmasabbak, így ezt követően ezek elleni védelem lehetőségeit tárgyalom.

Járműakadályként alkalmazott virágtartó edények és passzív cölöpök ⁶, 5. kép

Határvonal kijelöléséhez és védelméhez megfelelően vastag törzsű fák, virágtartó edények, utcai bútorok, szökőkutak, az úttest és a védett teret elválasztó padka vagy a közlekedés irányítására és forgalom szabályozására alkalmazott aktív és passzív járműakadályok felhasználása egyaránt megfelelő. A városi zsúfoltság azonban a legtöbb esetben nem teszi lehetővé nagy biztonsági távolságok kialakításának lehetőségét. Sok esetben a nagy forgalmú utcák közvetlen közelében találhatók a kórházak, az oktatási intézmények, a nagyobb bevásárló központok és szórakozóhelyek. Ilyenkor áll fenn az a lehetőség, hogy a védendő épületekhez vezető utak forgalmát korlátozni kell a járművek számára.

Ilyen korlátozásnak minősül például:

• az adott területre csak személygépkocsi hajthat be
• 22:00 és 04:00 között a területre járművel behajtani tilos
• adott utcába csak az ott dolgozók hajthatnak be

A forgalomban résztvevő járművek szűrése történhet mechanikusan, amikor a helyszínen lévő biztonsági őr hagyja jóvá a beléptetést vagy automatizálva, ebben az esetben elektronikus eszköz kártya leolvasásával, PIN-kód elfogadásával hagyja jóvá a területre való behajtást. [3]
Az utca részleges vagy akár teljes lezárása esetén az arrafelé haladók figyelmét figyelmeztető táblákkal fel kell hívni. A beléptetés jóváhagyásra várakozó járműveknek külön parkolási lehetőséget, a megtagadott járműveknek pedig a megforduláshoz helyet kell biztosítani.[5]

Aktív járműakadályon felakadt jármű ⁷, 6. kép

Gyakori hibaként szokott előfordulni, hogy figyelmeztető táblák hiánya miatt az arra közlekedők az éppen aktiválódó útzárnak nekimennek vagy azon fennakadnak. Súlyos hibának minősül, amikor a jármű belépését elutasítják a beléptetési ponton, és csak azért nyitják fel előtte a sorompót, mert védett területen kívül nem tudna megfordulni.

Épületvédelmi eszközök meghatározása.[4]
Az épület szerkezeti megerősítése, a teherbíró képesség növelése nem elhanyagolható az olyan helyeken, ahol nincsen meg a kellő biztonsági távolság. A tartópilléreket, oszlopokat célszerű olyan formában kialakítani, amely a robbanás során kialakuló többletterhelésnek iránytól függetlenül képes ellenállni. Az épületszerkezetek megerősítésére többek között (az 1990-es évek vége felé megjelent) szálerősítésű polimereket alkalmaznak, amelyek rugalmassá teszik az amúgy merev tulajdonságú épületszerkezetet is.

A robbanás keltette rezgések az erre a célra kifejlesztett rezgéselnyelő rétegekkel (mint például a Line-X vagy a TabreShield) csökkenthetők, amely a legtöbb épületszerkezeti elemre felvihető, legyen az akár ideiglenes faház, beton építmény, nagyobb oszlop vagy tetőgerenda.

Robbanásálló biztonsági üveg a helytelen rögzítés miatt leszakadhat 7. kép

Az épületnek további sérülékeny pontját a nagy üvegfelületek képezik. A berobbanó üvegek mintegy 30–35 százaléka az épületen belül marad, a másik 65–70 százaléka pedig utcára repül. A magasból leeső, nagy sebességgel kitörő üvegtörmelékek vagy a falból kiszakadó ablakkeret súlyos, rosszabbik esetben halálos sérülést is okozhat, ezért a biztonsági üvegek, biztonsági keretek alkalmazása és szakszerű beépítése szintén a védelem egyik alappillérének számít. Fontos védelmi stratégiának számít, ha az építményt nem is lehet teljes mértékben felkészíteni a robbantásos merényletek ellen (lásd 2001. szeptember 11-i Word Trade Center elleni támadás), arra mindenféleképpen törekedni kell, hogy a bent tartózkodók biztonságosan elhagyhassák az objektumot, annak összeomlása előtt. 

Összefoglalás

A terrorizmus módszereinek folyamatos bővülése az ellene való védekezés eszközeinek és védelmi intézkedéseinek fejlődését sürgeti. A célpontok között már nemcsak a katonai és rendvédelmi szervezetek szerepelnek, hanem a civil szféra is, amelynek védelme olykor lehetetlen feladatnak bizonyul. A civil szféra szerkezetileg nagyon eltér a katonai szférától, de az ott alkalmazott eszközök és intézkedések átültetése hatásosnak bizonyult. A cikkben ismertetésre kerültek a sűrűn lakott területekkel és forgalmas helyszínekkel kapcsolatos nehézségek, mint például a könnyű sebezhetőségük. Felvázoltam a gyakori robbantási módszereket és azok emberre és épületszerkezetre gyakorolt hatását. A felsorolt lehetséges védekezési stratégiák, eszközök és intézkedések megoldást adhatnak egy-egy civil szférában elkövetett robbantásos merénylet túlélésére.

Pető Richárd, Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskola

TÁMOP-4.2.1.B-11/2/KMR-2011-0001 Kritikus infrastruktúra védelmi kutatások. „A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.”

Felhasznált irodalom

[1] Pető Richárd (PhD aspiráns, Óbudai egyetem): Robbantásos merényletek elleni védekezés eszközei és lehetőségei tömegtartózkodású objektumokban. A Magyar Tudomány Ünnepe 2012, konferencia az Óbudai Egyetemen, biztonságtechnikai szekció; 2012. november 26.; CD-kiadvány: ISBN 978-615-5018-46-6
[2] Katonasuli Forrás: http://www.katonasuli.hu/cikk/81, Letöltés: 2013.03.17.
[3] Chapter 11 – Vehicle-borne threats and the principles of hostile vehicle mitigation
Forrás: http://www.cpni.gov.uk/documents/publications/2011/2011-11-27-blast százalék20effects százalék20on százalék20buildings százalék202nd százalék20ed_chapter százalék2011.pdf?epslanguage=en-gb, Letöltés: 2013. 03. 01
[4] Protecting Crowded Places: Design and Technical Issues, Forrás: http://www.homeoffice.gov.uk/publications/counter-terrorism/crowded-places/design-tech-issues?view=Binary, Letöltés: 2013. 03.
[5] Pro Barrier Engineering LLC, Forrás: http://www.probarrier.com/vehiclebarriers/VehicleBarriers.asp, Letöltés: 2013. 03. 17. 

Hivatkozások