Harmonizált szabványok
A harmonizált európai szabványok azok az európai termékszabványok, amelyek az „új megközelítésű” európai irányelv(ek)ben szereplő „lényeges” követelmények teljesülését biztosítják, az „új megközelítésű” irányelvekkel (direktívákkal) harmonizálnak, azzal összhangban állnak. Harmonizált európai szabvány csak termékszabvány – a termékre követelményeket (is) tartalmazó szabvány – lehet, de nem minden európai termékszabvány harmonizált, mert vannak olyan termékek is, amelyek szabványa nem szükséges, hogy az „új megközelítésű” irányelveknek megfeleljenek, vagy rájuk vonatkozó „új megközelítésű” irányelvek nincsenek is. A harmonizált európai szabvány alapját egy vagy több „új megközelítésű” irányelvi (direktíva) követelmény biztosítja, a nem-harmonizált európai szabvány mögött nincs ilyen követelmény. A harmonizált szabványok aránya 2013-ban az összes Cenelec szabványra vonatkoztatva 26%. Lényeges különbség még, hogy a harmonizált szabványtól való eltérés csak akkor megengedett, ha az eltérés bizonyíthatóan legalább a szabványban szereplő követelményekkel azonos, vagy annál magasabb biztonsági szintet nyújt, nem-harmonizált szabvány esetén ez nem követelmény.
CE-jelölés
A CE-jelölés, a termékek EU irányelvek (direktívák) szerinti megfelelőségét jelölő szimbólum.
Az európai piacon olyan termékek forgalmazhatók a legkönnyebben, amelyek a vonatkozó harmonizált szabvány(ok)nak és ezáltal egy, esetleg több „új megközelítésű” irányelvnek is megfelelnek. A gyártó vagy a termék forgalmazója csak az ilyen terméket láthatja el a CE-jelöléssel, de csak akkor, ha az EU Bizottság által kijelölt valamely, EU tagállamban található „notifikáló szervezet”-től a CE-jel használatát engedélyező okiratot megszerezte, vagy a terméken – saját maga – elvégezte a szükséges vizsgálatokat, és dokumentáltan igazolni tudja a vonatkozó direktívának való megfelelőséget. A CE-jelölést jogosan viselő termék forgalmazását az EU tagországokban megtiltani, megakadályozni, korlátozni nem szabad, tehát bármely tagállamban a forgalmazáshoz semmilyen nemzeti engedély (tanúsítvány) beszerzése nem szükséges. Nem titkolt célja tehát a CE-jelölésnek, az áruk szabad áramlásának biztosítása az Unión belül.
A biztonság fogalma
A biztonság „veszélyektől vagy bántódástól mentes (zavartalan) állapot”. Műszaki értelmezés szerint a biztonság egy objektum (vállalat, intézmény, bank, üzem, munkahely, termelőeszköz, lakás, nyaraló stb.) olyan állapotát jelenti, amelynek rendellenes működése, meghibásodása esetén az emberekre és más objektumokra veszélyes következmények nem lépnek fel, nem történik baleset vagy jelentős anyagi kár (esetleg katasztrófa). A biztonságra egyaránt veszélyt jelenthetnek a vagyon és személy(ek) elleni támadások (betörés, rablás, gyújtogatás stb.), a munkabalesetek vagy egészségre ártalmas környezeti hatások, a veszélyes anyagok nem megfelelő kezelése, a tűz- és robbanásveszély, az ipari és a természeti katasztrófák. Még egyszerűbben a biztonság: a fenyegetettség hiánya, vagy a fenyegetettség kivédésének képessége.
Biztonságtechnika
Biztonságtechnikának nevezzük tehát a műszaki tudományok azon területét, amelynek célja a különböző objektumok és rendszerek biztonságának növelése, az embert érő káros hatások és a vagyoni kár bekövetkezési kockázatának csökkentése, igénybe véve ehhez műszaki, szervezési, egészségügyi, gazdasági intézkedéseket és eszközöket.
Szabványok
Az 1995. évi XXVIII. törvény értelmében a Magyar Köztársaság nemzeti szabványügyi szervezete a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT), státusza köztestület, amelynek célja a hazai termékek és szolgáltatások hosszú távú piaci versenyképességének elősegítése és fenntartása hazai, európai és nemzetközi szinten. Fő tevékenységei a szabványosítás, a tájékoztatás, a tanúsítás és az oktatás.
A szabvány(osítás) definíciója az 1995-ös törvény szerint
- „A szabványosítás olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat nyújt fennálló vagy várható problémákra.”
- „A szabványosítás eredménye a szabvány, amely az előzőekből következően elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz.”
A szabvány definíciója a Magyar Mérnöki Kamara megfogalmazásában
- „Elismert szervezet által jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.”
Kik alkotják a szabványokat?
Nemzetközi szabványügyi szervezetek
- ISO International Organization for Standardization (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet)
- IEC International Electrotechnical Commission (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság)
Európai szabványügyi szervezetek
- CEN Comité Europèen de Normalisation (Európai Szabványügyi Bizottság)
- CENELEC Comité Europèen de Normalisation Electrotechnique (Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság)
- ETSI European Telecommunications Standards Institute (Európai Távközlési Szabványügyi Intézet)
A szűkebben értelmezett biztonságtechnikára (riasztórendszerekre) vonatkozó szabványokat az IEC-CENELEC szervezetek dolgozzák ki. A tagországoknak szavazati és vétójoguk, valamint az esetleges módosításokra javaslattételi lehetőségük van, melyek természetesen súlyozva kerülnek figyelembevételre az adott tagország népességi adatai alapján.
- A CENELEC szabványok 69 százaléka azonos az IEC szabványokkal,
- 6 százaléka kismértékben módosított IEC szabvány, amíg
- 25 százaléka „tiszta” európai szabvány (például MSZ 2364, amely kevésbé részletes, mint a már hatályon kívül helyezett MSZ 1600 család jelentős része, alkalmazásához magasabb szakértelem szükséges, nagyobb felelősségvállalást kíván.
Ezért születtek, segítségként olyan szakmai irányelvek Magyarországon, mint például a Magyar Elektrotechnikai Egyesület által kidolgozott Villamos Biztonsági Szakmai Elvárások (VBSZE), amelyek a szabványokban szűkszavúan, általánosan, nem mindig egyértelműen megfogalmazott követelmények kielégítésének egyik lehetséges módját írják le, azaz aki ezen a szakmai irányelv szerint tevékenykedik, annak eredménye meg fog felelni a szabványokban elvárt követelményeknek.
A CENELEC-nek az MSZT 2002. június 1-je óta teljes jogú tagja. Természetesen a tagság nem csak jogokat, hanem kötelezettségeket is ró az MSZT-re. Ilyen például, hogy a CENELEC szabványok nemzeti szinten történő bevezetése (honosítása) általában 6 hónapon belül meg kell, hogy történjen. Fontos tudni, hogy ma, a több mint 6300 (2013) CENELEC által kidolgozott szabvány 99 százaléka már honosított, magyar nemzeti szabvány.
Milyen európai szabványok léteznek?
Az európai szabványok (a CEN, a CELENEC és az ESTI által jóváhagyott és közzétett szabványok) közös jellemzői, hogy alkalmazásuk önkéntes. Az európai szabványokat a nemzeti szabványügyi (tag)szervezeteknek kötelességük bevezetni (honosítani). A bevezetés módja lehet fordításos, vagy jóváhagyó közleményes (Magyarországon, angol nyelvű megjelentetés magyar nyelvű címoldallal). Az európai szabványok hivatalos nyelvei: angol, német, francia, melyekből az MSZT az angol változatot jelenteti meg, azonban megrendelésre hozzáférhető a többi hivatalos nyelvű változat is.
Az leggyakrabban alkalmazott európai szabványok (kibocsátói jelük szerint) lehetnek
- EN (European Standard, európai szabvány)
- ENV (European Prestandard, európai előszabvány)
- HD (Harmonised Document, harmonizált dokumentum)
Fontosabb tulajdonságaik
- EN – Nemzeti szinten kötelező bevezetés: fordítással, jóváhagyó közleménnyel történik. Az ütköző nemzeti szabványok visszavonása kötelező.
- ENV – Előszabvány, átmeneti alkalmazásra, olyan műszaki területeken, ahol a fejlődés nagyon gyors és sürgős szükség van valamilyen irányelvre. Nemzeti szinten kívánatos a bevezetése valamilyen módon. Ütköző nemzeti szabványok visszavonása nem szükséges.
- HD – Nemzeti szinten bevezetése kötelező. Ütköző nemzeti szabványok visszavonása kötelező.
Lényeges szabványjellegű dokumentum még az úgynevezett Technical Specification (TS), azaz Műszaki Előírás, amely egyrészt az előszabványhoz hasonlóan szabályoz egy-egy részterületet vagy eszközkövetelményt fogalmaz meg, de általában 3 év után, az alkalmazási tapasztalatok figyelembe vételével történő módosításokat követően EN-szabvánnyá válik. Másik alkalmazási területei az olyan szakterületek, nemzeti hagyományok, szokások, kialakult szakmai gyakorlatok, amely területe(ke)n az EU tagországoknak nem sikerült teljes kompromisszumra jutni, azaz konszenzussal létrehozott szabványt alkotni, így az „csak” TS-ként kerül kiadásra. Egy TS megjelenéséről tájékoztatást kell megjelentetnie minden tagállam szabványügyi szervezetének, de bevezetésük nem kötelező. Ha van az adott szakterületre nemzeti szabályozás, annak visszavonása sem szükséges, ha azonban a szabványügyi szervezeten belül működő, illetékes műszaki bizottság jónak látja, javaslatára be kell vezetni, ekkor azonban ugyanolyan jogállású dokumentummá válik, mint egy honosított EN-szabvány.
