Jelen tesztünk során az iEvo átlagosnál nem sokkal nagyobb méretű ujjnyomat olvasóját ismertetjük. Az iEvo két hasonló paraméterrel rendelkező terméket gyárt, az egyik, amelyet cikkünkben is bemutatunk, a kültéri Ultimate, a másik a kisebb méretű beltéri, amit Micro néven kerül forgalomba.

A hagyományos ujjnyomat olvasó eszköz úgy működik, hogy az ujj ráhelyezését követően azonnal olvassa az ujjnyomatot, majd 0,5~2 másodperc elteltével zöld vagy piros LED segítségével visszajelez a felhasználónak az azonosítás sikerességéről/sikertelenségéről.
Az iEvo Ultimate esetén először a felső gombot kell megérinteni, ezután következhet az ujjnyomatolvasás. Abban az esetben ez hátrány lehet, ha nagy tömegnek kell áthaladnia a belépési ponton, hiszen egy plusz mozdulat plusz időt jelent, amely 80–100 egyszerre érkező felhasználó esetén már kimutathatóan lassítja a rendszer azonosítási sebességét. Ugyanakkor elmondható, hogy ez a plusz mozdulat elektromos energiát takarít meg, hiszen alvó állapotban tartja a szenzort mindaddig, amíg valaki meg nem nyomja a felső gombot. A részletes tesztek eredményei nélkül – amit jelenleg is folytatunk Intézetünkben –, még nem tudjuk megmondani, de elképzelhető, hogy a gomb megnyomására azért van szükség, mert a folyamatos olvasás lelassítaná a folyamatot, egyéb érzékelő pedig megdrágítaná.

Sikeres azonosítás esetén a kéken világító kör hangjelzés kíséretében zöldre változik, amíg sikertelen esetén pirosra.
A gyártó szerint az eszköz vízálló, koszos környezetben is működik, és kiszűri a hamis ujjnyomatokat is. Ezt a tulajdonságát alaposan megvizsgáltuk.

A szenzor
Szenzorként egy multispektrális lumidigm szenzort épített be a gyártó az iEvo-ba. Ennek a szenzornak köszönhető, hogy az eszköz szinte bármely környezeti feltétel mellett képes relatív gyorsan és sikeresen leolvasni az ujjnyomatot.
A gyártó azt mondja, hogy ez a szenzor a mai legjobb technológiát alkalmazza, hiszen állítása szerint a lumidigm szenzor ott is működik, ahol más szenzorok nem képesek erre. Ezt úgy éri el, hogy multispektrális megvilágítást alkalmazva, a szenzor látja a bőr felületét is és az alatta lévő réteget is. Ennek a megnövelt adatmennyiségnek köszönhető az, hogy azonosítás szempontjából sikeresebb tud lenni a szenzor más ujjnyomatolvasó szenzorokhoz képest.
Az ujj valódiságáról úgy győződik meg a rendszer, hogy megvizsgálja az ujj bőrfelszín alatti rétegét. Ezt a réteget látva lehetséges az, hogy egy koszos ujj esetén is értékelhető képet kapjon az iEvo.
A szenzor pontos működéséről nem tudtunk sokat kideríteni, hiszen ezeket a technikai információkat a gyártó nem osztotta meg a világgal. Mindenesetre az első tesztek alapján elmondható, hogy nagyon jól látja el a feladatát.

Szenzor tesztek
A tesztek alatt kikapcsoltuk a hamis ujj detektálását, így láthatjuk, hogy milyen képek készülnek különböző extrém esetekben.
Az bal oldali kép a normál használatot mutatja, jól látszódnak a fodorszálak.

Kíváncsiak voltunk, hogy vajon mit is érzékel a szenzor. Az volt az elméletünk, hogy bármit odatehetünk elé, azt érzékelni és olvasni fogja, hiszen a vizes, száraz poros ujjat egyaránt látja, akkor bármilyen anyagot képes olvasni. Megpróbáltunk beolvasni egy pulóver anyagát, amely gond nélkül sikerült, az eredmény a fenti, jobb oldali képen látható, ezt meg is tudtuk ismételni.

Vízállósága is beigazolódott: esőt szimulálva, folyamatosan vízsugárral szórtuk az olvasó előlapját úgy, hogy a szenzoron állt a víz, miközben az olvasó ekkor is hibátlanul működött. Valóban igaz, hogy még a szenzoron álló víz sem rontja az azonosítás sikerességét.
A gyártó azt is állította, hogy képes a gumikesztyűvel fedett ujjat is azonosítani, ez képezte teszünk folytatását, melyhez a gyógyszertárakban kapható, vékony, latex gumikesztyűt használtunk. Ilyen gumikesztyűben úgy működik, mintha nem lenne a felhasználó kezén semmi.
   

Hibátlanul, gyorsan és pontosan ismeri fel a felhasználót. A bal oldali képen ugyan látható, hogy az alsó terület kissé pontatlan lett, de ez nem befolyásolta az azonosítás sikerességét. A középső kép úgy készült, hogy meggyűrtük a gumikesztyűt, ez a felvételen is megjelent, azonban ez az azonosítás sikerességét nem befolyásolta.
Sőt megnéztük azt is, hogy mi történik akkor, ha kettő gumikesztyűt veszünk fel egymásra, ennek az eredményét a fent látható jobb oldali kép mutatja. Ekkor a téves elutasítás mértéke felemelkedett 50 százalékra. A képen látható, hogy az ujj nagy része zajossá vált, de még mindig maradt olyan terület, amit azonosításra fel tud használni az olvasó. A rendszer természetesen nem erre a feladatra lett kitalálva, de még ilyen extrém körülmény között is működőképes maradt a technológia. Természetesen ilyen esetekben a hagyományos technológiával készült ujjnyomatolvasó szenzorok nem képesek leolvasni a fodorszálakat az ujjról.

Hamis ujjnyomat

Hamis ujjnyomatból is készítettünk néhányat, amelyeket más ujjnyomatolvasók valódi ujjnak ismernek fel. Itt találtunk érdekességeket.
A kép egy hamisított, gumiból készült műujjnyomat olvasásakor készült. Látszik, hogy a szenzor a hamis ujjnyomatot is ugyanúgy látja megfelelő beállítások esetén, mintha valódi lenne. Olyan beállításokkal, amelyek esetén az olvasó szélsőséges körülmények között működik, olvassa a hamis ujjnyomatot. Természetesen a paramétereinél be lehet állítani olyan értéket, amelynél a hamis ujjat elutasítja, ám ekkor már nem fogja elfogadni a nagyon koszos ujjakat sem az olvasó. Tehát el kell dönteni, hogy a hamis mintákat szeretnénk kiszűrni, vagy az ujj olvasási sikerességét szeretnénk magasan tartani.

A programról
Az általunk használt iEvo-hoz kapott program szakmai véleményünk szerint nem a legkiforrottabb, azonban a gyártó nem is erre a célra szánja. Ők elsősorban komoly biztonsági rendszerek személyazonosító végponti eszközeként kívánják bevezetni a piacra.
Csak a legalapvetőbb utasításokat ismeri, így például be lehet állítani az érvényesség kezdetét és a végét, kártyaszámot, nevet és ezzel nagyrészt ki is merül a beállítási lehetőségek választéka. Nem lehet csoportokba rendezni a felhasználókat, időzónákat sem lehet definiálni és az olvasókat sem sikerült csoportokba rendeznünk a megfelelő menüpont hiánya miatt. Ez a program nem használ SQL-adatbázist, így nehezen képzelhető el, hogy más programokkal integrálható lenne a rendszer bármelyik eleme. A program előnyeként elmondható, hogy egyszerű, nincs mit elrontani rajta, és meglehetősen egyértelmű a használata.
A jogosult felhasználók egyszerűen felvehetők a rendszerbe.

Létezik egy Doors Enterprise Professional nevű szoftver, amely SQL-adatbázisban tud dolgozni, ezen keresztül más rendszerekkel is integrálható. Ezt a szoftvert nem tudtuk tesztelni, de a leírásai alapján minden funkcióval rendelkezik, amely elvárható a modern beléptető rendszertől.

Összefoglalás
A szenzor valóban képes arra, hogy napjaink igényeinek megfelelve igen szélsőséges környezetben is működjön. Az eszköz hozza a gyártó ígéreteit: az ujjnyomatot akkor is sikeresen azonosítja, ha a szenzor vizes, poros, vagy éppen vékony gumikesztyűt visel a felhasználó.
Arra is képes az iEvo, hogy a hamis ujjnyomatokat kiszűrje, így élőujj-felismerést valósít meg. Ezen két tulajdonság közül azonban választania kell a rendszer adminisztrátorának, mert egyszerre csak az egyiket tudja a két azonosítási mód közül. A szoftvert a többi ujjnyomatazonosító szoftverével összevetve túl egyszerűnek találtuk, csak a legalapvetőbb műveleteket ismeri.

Összességében egy felső árkategóriás (ára körülbelül 1000 Font) ujjnyomat alapú azonosító eszközt ismerhettünk meg, amely remekül működhet akár ipari környezetben is.

Intézet: Óbudai Egyetem, Bánki Donát Kar, Alkalmazott Biometria Intézet