A Chicagói Egyetem kutatói a múlt héten ismertették azt az általuk fejlesztett új technikát, amelyik szándékaik szerint megvédheti a művészeket a stílusukat és képeiket másoló, egyre professzionálisabb hamisításokat létrehozó mesterségesintelligencia-modellektől, amelyek egyre elterjedtebb térhódítása tapasztalható. (tovább…)
Elmondhatjuk, hogy a szakmai közvéleményt is megmozgatta a hírportálokon megjelent közlemény, amely arról számolt be, hogy Európa legnagyobb hekkercsoportja, a német Chaos Computer Club idei találkozóján egy olyan új fotós módszert mutattak be, amivel személyes kontatktus nélkül is ellopható egy emberi ujjlenyomat. A módszerrel állítólag nem kisebb személy, mint a német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen ujjlenyomatait sikerült detektálni, több közeli és különböző szögből készített fénykép segítségével. A dolog legalábbis elgondolkodtató, ha valaki viszonylag egy egyszerű módszerrel tényleg bárki ujjlenyomatát megbízhatóan le tudja másolni. Mi lesz akkor a biometrikus alapu beléptetőrendszerekkel? A témával kapcsolatban Kapitány Sándornak az Óbudai Egyetem Alkalmazott Biometria Intézet kutatójának a véleményét kérdeztük.
A biometrikus technológiát alkalmazó rendszerekre is igaz az a biztonságtechnikai alapvetés, hogy nincs 100%-os biztonság. Minden rendszer támadható, és megfelelő erőforrás ráfordításával minden rendszer kijátszható. Ez alól a biometria sem kivétel. A kérdés csupán annyi, hogy mekkora erőforrást igényel egy támadás, illetve mekkora a sikeresség esélye. Mi, mint felhasználók, illetve a rendszereket alkalmazó szakemberek arra kell, törekedjünk, hogy ezeket a határokat megismerjük és a kockázat mértékével arányosan kezeljük.
A cikkben leírt előadás – az ujjnyomat azonosításon túl – más technológiák sérülékenységére is bemutat példákat. Nyilván egy politikusról készült fénykép alapján azonosításra alkalmas identitás létrehozása a leginkább érdeklődésre okot adó, azonban technológiai szempontból nem feltétlenül jelent nagyobb fenyegetettséget, mint az eddig ismert sérülékenységek.
Intézetünk évek óta mutat be ilyen jellegű sérülékenységeket, a minden év októberében megrendezésre kerülő Hacktivity konferencián, amely előadások az abibiometrics.org oldalon bárki számára elérhetőek. Tapasztalataink azt mutatják, hogy technológiai szempontból szinte bármely megoldás sebezhető. Tehát az igazi kérdés nem az, hogy az alkalmazott technológia maga sebezhető-e. Sokkal inkább, hogy miként tudunk egy identitást „ellopni”, azt az identitást miként lehet reprodukálni, illetve leginkább, hogy az azonosításra használt eszköz milyen megoldásokkal rendelkezik a „hamisított” identitások felismerésére, elutasítására.
A konferencián bemutatott minden megoldás képi összehasonlításon alapszik, azaz valamilyen szemmel látható tulajdonságról készít képet, (ezt reprodukálja) és ez alapján azonosít. Az ilyen típusú tulajdonságok „ellopása” csak a képalkotási technológia fejlettségének (és a képet készítő profizmusának) kérdése. A nevezett politikusról készített kép egy sajtótájékoztatón készült, profi fotós által használt profi felszereléssel. Ahhoz, hogy a teljes ujjnyomatot „össze tudják rakni”, több, megfelelő szögből készülő felvételre volt szükség. Mindebből azonban csak az egyik ujj mintázatát sikerült összerakni, ami nem biztosítja, hogy az adott ujj bármilyen rendszerben regisztrált lenne. Persze megfelelő kitartással, és technikai felkészültséggel megszerezhető minden ujj mintázata. De lássuk be, vélhetően könnyebb hozzájutni egy – a célszemély által – használt ujjlenyomatos pohárhoz, mint hosszasan fényképezni a kezét.
Mindez – és az előadáson bemutatott többi példa is – rávilágít azonban arra, hogy ma már képalkotás technikai szintje alkalmas arra, hogy akár egy bárki számára elérhető eszközzel – megfelelő körülmények között – biometrikus identitásokat meg lehessen szerezni. Ez ellen védekezni nincs reális lehetőség, ezt el kell fogadjuk, mint körülményt.
Következő kérdés a minta reprodukálása. A legtöbb esetben ezeket a mintákat egyszerű nyomtatással reprodukálják. Egy ehhez megfelelő felbontású nyomtató ma gyakorlatilag minden irodában, vagy akár háztartásban megtalálható. De ha ennél „professzionálisabb” megoldásra törekszik valaki, akkor sincsenek igazi technikai akadályok, mert egy manapság belépő szintűnek számító 3D nyomtató is képes olyan felbontásra, mely az ujjnyomat mintázatát reprodukálni tudja. Itt is inkább az előkészítés, és a kép módosításának megfelelősége a siker kulcsa. Azaz ehhez szükséges némi gyakorlat, illetve szaktudás.
Az azonosító eszköz alkalmassága a támadások kivédésére.Az igazi kérdés tehát, hogy az azonosító eszköz alkalmas-e, és ha alkalmas, akkor megfelelően beállított-e az ilyen támadások kivédésére. Ebben már jelentős eltérések vannak a piacon kapható azonosítók között. Ujjnyomat azonosítás esetén is van lehetőség az élőminta felismerésére, ami ki tudja zárni azon támadásokat, melyek mögött nem egy valódi ujj található. A legtöbb esetben ez a funkció azonban kikapcsolható, vagy alapértelmezésben be sincs kapcsolva. Szintén létezik például olyan multispektrális megvilágítást alkalmazó eszköz mely a felületi mintázatnál „mélyebb” mintavételezést tesz lehetővé, így nagyobb biztonsággal ismeri fel a hamisított mintát. Vagyis a támadások kivédése alapvetően az olvasó/azonosítóeszközök szintjén tud megvalósulni. Minden olyan technológia alkalmazása esetén, amely akár a látható tartományban, akár azon túl készített képeket dolgoz fel – ilyen az ujjnyomaton túl például az arc, vagy az írisz azonosítás is – fontos odafigyelni, hogy jól, az elvárt biztonsági szintnek megfelelően válasszuk ki az alkalmazandó eszközt, illetve a megfelelő beállításokat végezzük el. Több esetben találkoztunk olyan készülékkel is, amelyben a beépített részegységek képesek lettek volna magas biztonsággal kiszűrni a támadásokat, ugyanakkor a gyártó ezeket a funkciókat szoftveresen nem aktiválta.
Egy telefontól, vagy egy számítógép kiegészítőtől nem várhatunk el magas szintű védelmet, drága technológiák alkalmazását, hiszen ezek jelentősen megnövelnék a készülékek árát, anélkül, hogy azt a legtöbb felhasználó értékes funkciónak tartaná. Ezért az ilyen eszközök esetében el kell fogadjuk az említett kockázatokat.
Ui. Itt ajánljuk olvasóink figyelmébe „ Az azonosítás biztonsága a beléptetőrendszereknél” című – a napokban megjelent cikkünket, amely a biometrikus azonosítás eredményességét befolyásoló tényezőket is áttekinti.
Az azonosítás biztonsága a beléptetőrendszereknél I. rész
