Az elmúlt néhány év tendenciái szükségessé tették a beléptető rendszerek biztonságának felülvizsgálatát. Mindig is léteztek támadási kísérletek és sikeres támadások beléptető rendszerek ellen, de ezek mára iparszerűvé váltak. Cikkünk első részében a rendszereket érő támadásokat, a védekezés alternatíváit, valamint az azonosítási technológiák többségét és jellemzőiket (előnyök-hátrányok) mutattuk be. A témát a multiapplikációs alkalmazás fogalomkörével folytatjuk.

Multiapplikáció

A multiapplikáció a nagy biztonságú azonosítók azon tulajdonsága, hogy az egyes memória tartományaihoz különböző kulcsok rendelhetők és egy azonosító (univerzális kártya) több, független célra is használható. Az alkalmazások csak a saját memória tartományukat láthatják, csak azt módosíthatják. A saját kulcsaikat akár le is cserélhetik, így a saját adataik még a rendszergazda elöl is elrejthetők. Egy tartományhoz több, különböző jogosultságú kulcs is rendelhető. Pl. egy kávéautomata, mely csak „fogyaszt” a kártyáról, olyan kulcsot használ, mellyel csak csökkenteni lehet az összeget, míg újabb összeg feltöltéshez egy másik (nagyobb jogosultságú) kulcs kell.

Szereléstechnológia

Az új, nagy biztonságú olvasók használatával az azonosítás védett téren kívülről is elérhető sebezhető pontja az olvasó vezetéke és kommunikációja lett. Hangsúlyt kap az olvasók szabotázsvédelme, az adatforgalom titkosítása.

Vigyázat, átverés!

Egyes forgalmazók – felismerve a piaci igényeket – a biztonság látszatát keltő megoldást ajánlanak. Ezek a sorozatszám olvasók. Az azonosító nagy biztonságú, pl. Mifare Plus X, de a használat módja azonban már nem feltétlenül! Azt a tulajdonságot használják ki a megoldások, hogy a titkosított kommunikációt megelőzi egy nyílt, ismert, szabványos eljárás, amikor az azonosító elküldi egyedi gyári sorszámát (UID), de csak ennyit és nem többet használnak azonosítóként. Ez a kód (Chip azonosító) gyárilag megadott és egyedi, amely elvileg utólag nem módosítható. Sajnos nem csak az a gond, hogy a kód nyíltan hozzáférhető és így már elvileg sem védhető másolás ellen, hanem az, hogy – jellemzően az iparszerű hamisításra – vásárolhatók „üres” kártyák, és hozzá másoló-kódoló készülékek is. Csak azért nem adok konkrét adatokat és példákat, hogy ne csináljak ingyen reklámot, de az interneten százszámra árulnak ilyen termékeket.
Az UID kóddal történő visszaélés ellen és a hamisítás kivédésére találták ki a RANDOM UID-t. Az azonosító eszköz bejelentkezésekor az UID-t egy véletlen szám generátor állítja elő. Ez él a kommunikáció lezárásáig, de egy újabb bejelentkezéskor (újra használják a belépőkártyát) egy teljesen más UID-t fog generálni, tehát a sorszám olvasók használhatatlanok, mert az azonosító kártyák mindig más és más sorozatszámot adnak.

Biztonságos a rendszerem?

Kizárólag csak az egyedi kulcsot használó rendszerek lehetnek védettek, biztonságosak. Ilyen rendszerekben mind az olvasókban, mind az azonosítókban a használatba vétel előtt az adott rendszerhez tartozó hozzáférési kulcsokat be kell állítani. Ezt vagy a felhasználónak, vagy az eszköz szállítójának kell  rendszer specifikusan elvégeznie.
Ha akár az olvasó, akár az azonosító szabadon vásárolható egy rendszerhez anélkül, hogy azt az adott rendszerhez egyedileg illeszteni kelljen (bevinni a titkos kulcsokat), akkor az garantáltan nem biztonságos!

„Kulcskérdés”

Ha van biztonságos RFID technológia, ami csak a hozzáférési kulcsot ismerőknek engedélyezi a használatot, alapkérdés, hogy ki és hol tárolja, őrzi a kulcsot? Mindennél fontosabb, hogy üzemelő rendszerben a kulcs nem lehet sem az olvasón, sem az azonosítón kívül, csak azokban bent, hozzáférhetetlen, kiolvashatatlan módon. A kulcs nyilvánosságra kerülésének veszélye nyilvánvaló, de az elvesztése (pl. kilép a vállalattól a kulcsot ismerő, vagy csak egyszerűen elfelejti) katasztrofális következményekkel jár. Nincs kiskapu, a kulcs sehonnan, még a gyártó által sem olvasható ki. Sem új olvasó (rendszerbővítés, javítás), sem új azonosító (új belépőkártya) nem készíthető. Ha ilyenre szükség lenne, akkor minden olvasót és azonosítót cserélni kell! Ezért fontos kérdés, hogy a szállító cég mennyire megbízható, milyen minősítései vannak!

Miért nem használhatjuk ma még az okos telefonunkat azonosítóként?

Az NFC technológia alkalmas nagy biztonságú azonosításra, elterjedésének akadálya a hozzáférési kulcs tárolása. Applikációban nyilvánvalóan nem lehet, mert annak visszafejtésével a kulcs elérhető, és az egész rendszer biztonságának vége. A gyártók kísérleteznek biztonsági hardver elemek (pl. secure element) beépítésével, csak ez meg gyártó specifikus. Kézenfekvő lenne a SIM kártya használata – hiszen az önmagában is ilyen feladatot lát el – csak ahhoz meg a szolgáltató aktív támogatása szükséges, melyet egyelőre nem vállalnak fel. Pilot rendszerek már működnek Magyarországon is a Mobiltárca Szövetség keretében, amelynek a biztonságtechnikai cégek közül egyetlen tagja van, a SEAWING Kft.

Zárszó

Kijelenthető, hogy a 125kHz frekvenciát használó azonosítóval már nem biztonságos új rendszert építeni!
A beléptető rendszerek eladásában magyarországi piacvezető Seawing kft az alacsony biztonsági szintű RFID rendszerekből még mindig évi több ezer olvasót, és több tízezer kártyát ad el, pedig új rendszerekhez kizárólag a megbízható azonosítási technológiákat ajánlják. Sajnos elmondható hogy ritkábban kapunk olyan típusú megkeresést, hogy:  „A beléptető rendszerünkben szeretnénk az olvasókat és az belépőkártyákat nagyobb biztonságúra cserélni.” Sokkal gyakoribb a következő felkérés: : „Szeretnénk lecserélni a kinőtt beléptető rendszerünket, de a már kiadott (könnyen hamisítható) azonosító kártyákat meg akarjuk tartani.”

kapcsolódó cikkek:

Az azonosítás biztonsága a beléptetőrendszereknél I. rész

Piacnövekedés várható a belépés szabályozás területén

Csúcstechnológia a személyátvizsgálásban: ellenőrzés milliméteres hullámokkal