Biztonságtechnikai szakportál

A biztonság fogalmára számos meghatározás létezik. Történeti áttekintés után, írásunkban a biztonság rendszerszemléletű meghatározását mutatjuk be.

A biztonság több mint alapvető szerepet játszik az ember életében. A kérdés az, hogy létezhet-e tudományosan megalapozott általános biztonságfogalom?

Biztonsági intézkedések, módszerek a történelemben

Ha egy kicsit alaposabban megnézzük a témát, észrevehetjük, hogy a biztonságra törekvés minden élő szervezet sajátja. A túlélés záloga, hogy valamely élőlény a környezethez alkalmazkodjon, minden veszélyforrást számba vegyen, minden változásra reagáljon.
Tudja az amőba, hogy a biztonságra törekszik, amikor éles fénnyel való megvilágításakor az árnyék felé indul? Valószínűleg nem. Mint ahogy a heringek sem igazán tudatosan csoportosulnak hatalmas rajokba, és mozdulnak egyszerre, ha ragadozó érkezését tapasztalják, de ha kicsit magasabb szintű élettevékenységeket figyelünk meg, akkor bizony a tudatos biztonságra törekvés jeleit tapasztalhatjuk.
A legelésző állatok, páviánok, gazellák, antilopok a síkvidékeken őrszemeket állítanak, amelyek figyelik a környezetet, miközben a csorda többi tagja szemmel láthatóan nyugodtan táplálkozik. Ugyanez az óvatosság figyelhető meg a folyókon való áthaladás, illetve az itatóknál való megjelenés során. A ragadozók is folyamatosan mérlegelik, érdemes-e megtámadni a zsákmányállatot, mivel az élelemszerzés közben arra törekszenek, hogy a lehető legkevésbé legyen rájuk veszélyes a zsákmányszerzés.
Így azután az emberi tevékenység kezdeteitől a biztonságra törekvés nagyon fontos és meghatározó tényezőként jelentkezik. Az állandó eszközök használata már nem más, mint annak biztosítása, hogy az élelemszerzés vagy a védekezés során mindig rendelkezésre álljanak a jól alkalmazható és kipróbált használati tárgyaink.
Nagyon fontos volt továbbá, hogy az eszközök, amelyeket használtak, a célnak leginkább megfelelő, a feladatra alkalmas szerszámok legyenek, és minden körülmények között teljesítsék a velük szemben támasztott követelményeket. Ennek következménye volt az egyre finomabb megmunkálás, a speciálisan egy-egy célra alkalmazott eszközök készítése. Mindazon követelmények, amelyeket a szerszámokkal szemben a legősibb emberi közösségek támasztottak, ma is ugyanazok:

• ne jelentsen veszélyt a használójára,
• a kívánt célra alkalmas legyen,
• megbízhatóan üzemeljen, és ha elromlik,
• lehetőleg javítható legyen.

Maga az öltözködés és ruházkodás is egyfajta biztonságra törekvés, hiszen védelmet nyújt a környezet hatásai ellen. Gondoljuk csak el, milyen nagy előrelépés lehetett az első lábbeli megalkotása, hogy a lábunkat ne sértse fel a talaj! Valószínűleg a legelső „munkavédelmi” eszköz a világon a pajzs lehetett, amelyiknek kizárólag védelmi funkciói vannak, bár a kötény is sikerrel indulhatna az első helyért.
A szálláshelyek a horda-család, majd később nemzetség védelmét is szolgálták. A legkorábbi épített környezet a szálláshely, amelyet fal vagy kerítés választott el a környezettől, annak érdekében, hogy a bent tartózkodók biztonságban legyenek. A szálláshelyek kiválasztásakor sokféle szempont játszott közre, az ivóvíz megléte, a vadászatra vagy földművelésre alkalmas területek elhelyezkedése, a közlekedés lehetősége, közelében legyen biztonságosnak tekintett védhető, jó kilátást biztosító magaslat, az esetleges ipari tevékenységhez szükséges nyersanyagok közelsége és még sok más.

„Pedig a vitézségnek nem az a föladata, hogy pénzt, hanem az, hogy biztonságot teremtsen, ahogyan a hadvezéri és orvosi tudományé is az, hogy a győzelmet, illetve az egészséget biztosítsa”
Arisztotelész, Politika

A fenti idézet pontosan mutatja, hogy a jól szervezett társadalomban mindenkinek pontosan meg van a helye, azért hogy a társadalom biztonságban éljen és tevékenykedhessen. Ennek érdekében már a legkorábbi ókorban hoztak létre a városokban rendfenntartásra, rendészeti-rendőri tevékenységre alakulatokat, ahol a már a kezdetektől biztonságos, nem halálos fegyvereket alkalmaztak a rendbontókkal szemben.
Úgyszintén már a legkorábbi ókorban pontosan tudták, hogy az ismeretek, információk birtoklása a hatalmat és egyben a biztonságot is garantálhatja. Ennek érdekében hírszerző és kémelhárító szolgálatot is üzemeltettek és ugyanazon elvek és gyakorlat szerint üzemeltetik azokat a mai napig is. A hírszerzés kiterjed például katonai, diplomáciai, ipari, technológiai, tudományos, pénzügyi területre, vagyis felöleli a megszerezhető információkkal rendelkező társadalom egészét.

A biztonsági tevékenység fejlődése

A biztonságra törekvéssel kapcsolatos feladatok a társadalmi változásokkal együtt fejlődtek, de ezen kívül hatottak a fejlődés folyamataira, irányaira a tudományos, technológiai ismeretekre is. Ha kiindulunk egy egészen ősi közösségből, a családból, akkor azt tapasztaljuk, hogy a család fennmaradása érdekében alkalmazott megoldások a család létszámától, tagjai életkorától függenek, mind a mai napig. Az őskori család sémája nem sokban különbözik – a biztonságra törekvés szempontjából – a modernétől.
Az emberi társadalom fejlődése azt eredményezte, hogy a létszám, az ismeretek, az ezekből adódó feladatok és a felhalmozott javak növekedése miatt specializálódtak a tagjai, majd ezek csoportokat alkottak – mint az adott társadalmi szerveződés alrendszere. Az egész rendszer biztonságos működtetése érdekében a feladatokhoz szabályok is kialakultak, úgy az adott közösség, mint alrendszerei tekintetében, és ezek bonyolult összefüggéseit a szervezet egészére vonatkozó egyértelmű szabályrendszer fogta össze, már a kezdetektől.
Mivel az elkülönített munkaterületek és az azokat kiszolgáló egyes szakfeladatok folyamatos használat közben fejlődtek, előbb-utóbb megjelent azok tudományos alaposságú leírása, vagyis, az adott szakterület önálló tudományággá vált, és kialakultak azok a speciális fogalmak, amelyeket szóösszetételekkel is megjelölnek.
Ilyenek például

• a vagyonbiztonság,
• az adatbiztonság,
• a repülésbiztonság,
• a közlekedésbiztonság,
• az élelmiszer-biztonság és sorolhatnánk még tovább.

Az önálló biztonságfogalmak önálló tudományterületté váltak, önálló kutató laboratóriumokkal és intézményekkel, amelyek elkülönült szabályrendszert és szabványokat alkalmaznak. E mellé az állam a tudományos és műszaki eredmények felhasználásával, fejlődő települései igazgatási, ipari, kereskedelmi, pénzügyi, egészségügyi, belső rendre vonatkozó, valamint katonai, külkapcsolatai vonatkozásában – hogy csak a legfontosabbakat említsük – jogi szabályozást vezetett be a megfelelő körülmények biztosítása érdekében.
Az állam alapvetően a jogszabályok megalkotásával és kihirdetésével biztosítja az emberek jogainak érvényre jutását, a jogszabályok meghatározta keretek között. Alapvetően tehát békés és a polgárok önálló akaratát csekély mértékben korlátozó módon szeretne eljárni. Az állam ebből következően belátja, hogy nem rendelkezik kellő létszámú személyzettel arra, hogy minden jogsértő cselekmény megelőzését, megakadályozását, az azokat elkövető személyek tetten érését – vagyis a biztonságát – biztosítsa, ezért lehetőséget ad a polgároknak arra, hogy érvényt szerezzenek jogaiknak. Természetesen ezen jogérvényesítés korlátozott jellegű, és az állampolgárok jogköre messze alulmúlja a közhatalmi kényszer gyakorlóinak jogkörét és hatáskörét.
Veszélymentes és zavartalan állapot azonban – sajnálatos módon – az általunk ismert világban 100 százalékban soha, semmilyen körülmények között nem lehetséges. A környezeti változók számossága miatt kijelenthetjük, hogy a környezet tényezői akár egy személyt, akár egy szervezetet, akár egy állatot vagy állatokat, akár tárgyakat vagy szerkezeteket és a környezetük viszonyait vizsgáljuk, legfeljebb statisztikai gyakoriságot figyelembe vevő, vagy becslés szintű valószínűséget jelentenek, de semmiképpen sem teljes biztonságot.
Mást értenek a szerzők a biztonság fogalmán, ha egy-egy tudományterület vagy szűkebb szakterület szempontjait veszik figyelembe. Ebből adódnak a jogbiztonság, közbiztonság, élelmiszer-biztonság, iparbiztonság, a katonai biztonság, a politikai biztonság, a szociális biztonság, közlekedésbiztonság, ökológiai biztonság, IT-biztonság stb. egymástól esetenként jelentősen eltérő fogalmai.

A biztonság fogalma rendszerszemléletű megközelítésben

Egy rendszer, egy vagy több kijelölt elemének viszonylatában értelmezett állapota, amely a rendszer egy meghatározott időszakban és meghatározott határértékek között vizsgálva összetevőinek, illetve a környezet és a rendszer viszonylatát tekintve stabilnak, kiszámíthatónak tekinthető.

A fogalom elemei:

• Rendszer egy vagy több elemének viszonylatában értelmezett állapot. – Valamilyen emberi tevékenység által lényegesnek, meghatározónak tekinthető (életfeltételeket, életminőséget befolyásoló vagy emberi tevékenységgel létrejött) rendszer egy vagy több elemének szempontjából vizsgált állapot, amelyből a rendszer stabilitására vonhatunk le következtetéseket. Később, a veszélyforrások és a kockázatok vizsgálata során meghatározhatjuk a rendszer kritikus elemét vagy elemeit, hiszen az azokban bekövetkező változások eseményeket vagy rendkívüli eseményeket generálhatnak, így azonosíthatóak a kitüntetett elemek, vagy szűkíthető akár egy elemre is.
• Meghatározott időszakra vonatkoztatott. – A rendszer vizsgálatának megkezdésétől, egy vagy több valamilyen tényezőjének meghatározó mértékben történő, előrelátható vagy tervezhető megváltozásáig tartó időpont, az az időszak, amelyre vonatkoztatva megalapozott következtetéseket vonhatunk le. A rendszer stabilitása az elemei közötti viszonyok csekély mértékű megváltozásával is csökken, így időszakonként újra és újra kell értékelni a stabilitását.
• Meghatározott határértékek között vizsgált. – A rendszer elemeinek egymásra kifejtett és külső tényezők hatására egyaránt megváltozik a rendszer belső rendezettsége, stabilitása. A várható, kiszámítható, előrelátható hatások közül azokat vesszük figyelembe, amelyekre befolyással lehetünk, a határérték alatti tényezők nem meghatározók, elhanyagolhatók, nem veszélyeztetik a rendszer fennmaradását. A határérték feletti tényezők hatásainak bekövetkezése (maradék kockázat), a rendszer újraszervezését, vészhelyzeti tervek megvalósítását igényli.
• A rendszer összetevőinek viszonylatát tekintve. – A biztonság megteremtése érdekében először a rendszer belső működésében kell megteremteni a kiegyensúlyozott, kiszámítható körülményeket, különálló egységként vizsgálva.
• A környezet és a rendszer viszonylatát tekintve. A rendszer be- és kimenetei vizsgálata nélkül a biztonság megteremtése nem lehetséges, egy rendszer teljesen önálló működése csak nagyon rövid időszakban elképzelhető.
• Stabil, kiszámítható. – A rendszer addig stabil, amíg elemei és a közöttük meglévő összefüggések vagy olyan külső tényezők, amelyek hatással lehetnek rá, meg nem zavarják, vagy lehetetlenné nem teszik működését, fennmaradását. az alaposan megvizsgált rendszert megzavaró tényezők (események) és fennmaradását, működését – akár időszakosan is – lehetetlenné tevő tényezők (rendkívüli események) előre láthatók, és vagy kiszámíthatók, vagy bekövetkezésük valószínűsége kikövetkeztethető. A rendszer elemeinek vizsgálata során ezért kell az elemek és a köztük lévő viszonyok számát úgy megválasztani, hogy ne lépje túl a véletlenszerű, vagy kiszámíthatatlan mértéket.

Ez utóbbi, rendszerszemléletű fogalom valószínűleg megkönnyíti a biztonság, mint fogalom értelmezését a mindennapokban, valamint bármilyen tudományág tekintetében, anélkül, hogy az eddig kialakított tudományosan megalapozott fogalmi meghatározások újraalkotására lenne szükség.
A fentiek alapján a biztonság fogalma ugyanúgy alkalmazható egy atomra, egy élő szervezetre, egy bolygóra vagy akár a Tejútra is, hiszen mindegyiket rendszerként lehet szemlélni, saját összetevői és környezete viszonylataiban lehet értelmezni a biztonságát. Bármilyen egyszerű, vagy bonyolult rendszerre vagy akár alrendszereire is ugyanúgy vonatkoztatható a biztonság fenti meghatározása.

Szabó Lajos, nyugállományú rendőr alezredes, okleveles biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakmérnök, a Rendvédelmi és Magánbiztonsági Oktatásért és Kutatásért (Remok) – alapítvány kuratóriumának elnöke