Képzési programok a szükségletek után kullogva
Sajnos elmondható, hogy a problémát azóta sem lehetett igazán meghaladni, a képzési programok messze nem tudtak érdemi lépést tartani a szükségletekkel. Kötelező képzés, hogy „legyen legalább neve a gyereknek ” jó tíz éves késéssel 1997-től a vagyonőri képzés részeként indult. Ennek keretében kaptak az elektronikus szerelést végzők alapfokú felkészítést, és a tanfolyam eredményes elvégzése lett a feltétele a munkavégzés lehetőségének. 2006-ban módosították a vagyonőri és rendszerszerelői igazolványokat. Szétválasztották az élőerőt a technikától, azonban ezáltal a régi igazolványok érvénytelenné váltak, újra el kellett végezni egy tanfolyamot, de már szelektálva. Aztán ismét hosszú szünetet követően idén tavasztól végre már meglévő – legalább valamennyire – szakirányú középfokú végzettséghez kötötték az OKJ-s képzés keretében, a szerelési jogosultság megszerzését.
Nézzünk egy aktuális tanfolyami kiírást napjainkból
ELEKTRONIKUS VAGYONVÉDELMI RENDSZERSZERELŐ
A képzés OKJ száma: 35 861 01
FEOR száma: 5259 egyéb személy és vagyonvédelmi foglalkozású
A programba való bekapcsolódás feltételei:
– 34 522 03 Elektronikai műszerész, vagy 34 522 01 Elektromechanikai műszerész ,vagy
33 523 02 000 Távközlési és informatikai hálózatszerelő, vagy 34 522 04 Villanyszerelő
megnevezésű szakképesítés valamelyikének megléte
– alapfokú iskolai végzettség
– egészségügyi alkalmassági
– a vagyonvédelemről szóló jogszabályokban meghatározott erkölcsi alkalmazási
feltételek megléte
Időtartama: 250 tanóra
– elmélet 100 tanóra
– gyakorlat 150 tanóra
Azaz a jelentkezők annak idején a középfokú szakképző intézmények keretében szerezték meg az elektronikai, elektrotechnikai, villanyszerelői ismereteket, majd most erre az ismereti bázisra építve vesznek részt a vagyonvédelmi telepítői ráképzésen és ezzel a papírral a kézben aztán már szabad a gazda a piacon.
Több szintű problémák
A jelen problémája tehát több szintű, hiszen a piacon tömegével dolgoznak a jogosultság nélküli kvázi „szakemberek”, de a végzettséget igazoló papírral rendelkezők is, akik esetében az elektronikus szakma mélyebb ismeretének feltételezése merő illúzió, igaz közülük sokan az eltelt évek alatt elsajátították legalább az alapokat. Ma már kimondható, hogy tényleges középfokú villamos ismeretek nélkül felelőtlenség szerelni engedni bárkit is. Aztán már csak hab a tortán – a kollégák elmondása szerint-, hogy a még a papíron középfokú végzettséggel rendelkezők esetében is megdöbbentő az ismerethiány mértéke, mindez akkor amikor egyre bonyolultabb, újabb, magasabb felkészültséget feltételező rendszerekkel kell dolgozni.
Mit lehet tenni. Az importőr cégek elitje maximálisan elkötelezett abban, hogy a tőlük vásárolt (általuk képviselt) technikák megfelelő színvonalon, megbízható üzemben és problémamentesen működjenek, ezért aztán a viszonteladó partnereikkel együttműködve folyamatos ráképzésekkel próbálnak segíteni az ismerethiányokon. Számtalan olyan szakmai napon vettem én magam is részt, ahol a termék support ismerteken túlmenően a programok részeként hangzottak el villamos technológia ismereteket bővítő előadások.
Hiányos termékismeret, felkészületlenség, igénytelenség
A telepítések során sajnos további gyakori probléma a termékismeret hiánya is, ami konkrét formában aztán a megrendelőnél a szerelés során derül ki. Ennek pedig súlyos romboló hatása van, mert az adott szerelőn, terméken, kívül sajnos az egész szakmát „prostituálja”. További gond a szereléshez nélkülözhetetlen, az érintett épület villamos terveinek előzetes áttekintéséhez, megértéséhez kapcsolódó hiányosságok. Fel kell ismerni a környezettel, vagy a villamos megtáplálási lehetőségekkel nem adekvát terveket is. Azaz az eredményes munkavégzéshez a telepítéseket megelőzően széleskörű helyszíni tájékozódás és felkészülés szükséges. Csak akkor lehet megbízható rendszert építeni, ha a tervező/telepítő tudatában van az eszközök működési elveivel, műszaki paramétereivel.
A szerelők leterheltségéhez kapcsolódó problémák is vannak. Van olyan távfelügyelet, ahol a penzum napi három telepítés, aminek egyenes következménye lehet az igénytelenség. Persze az igénytelenség nem köthető feltétlenül cégekhez, hiszen emberfüggő. Megannyi telepítő nem az időhiányában végez hitványmunkát. Nem tiszteli a szakmát, a megrendelőt, de önmagát sem.
Ami a dolgokat tovább nehezíti, hogy ugyan létezik az össz. szakmai igény magasabb színvonalú telepítésekre és telepítőkre, azonban a kemény szakmai konkurencia okán az importőrök döntően persze csak a saját partnereik színvonalas felkészítésében érdekeltek, kvázi csak korlátozott az igény a közérdeklődésre számot tartó képzési programok közreadására.
Hát akkor hogyan tovább? Mit tehet ebben a helyzetben egy biztonságtechnikai szakportál? Azt nyilván nem, hogy kurzusokat szervez, de azt igen, hogy a szélesebb körű nyilvánosságot biztosít a jó példák és a tanúságokkal járó elrettentő színvonalú telepítések közreadásának.
Erre teszünk kísérletet a közeljövőben.
Kapcsolódó cikkek:
Mérnöktovábbképzés végfelhasználóknak és rendszerintegrátoroknak
Hol tart a személy- és vagyonőrök kötelező képzése?
A személy- és vagyonőrök kötelező képzésének eddigi tapasztalatai A személy- és vagyonőrök kötelező képzésének eddigi tapasztalatai