PR (Papp Róbert): Nagyon remélem! Őszintén szólva így is túl sokáig vezettem az egyesületet, nagyon időszerű volt, hogy egy új generáció vegye át az elnöki posztot. Az MBF megalakításakor a deklarált célok mellett volt egy megállapodás a tagok között, mely szerint senki sem telepszik rá az egyesületre, nem egy ember akaratát fogja tükrözni, hanem valódi szakmai közösség lesz. Ennek egyik feltétele, hogy a vezetés időről időre frissüljön. Éppen ezért a tavalyi tisztújító közgyűlésen egyetlen régi elnökségi tag sem indult a posztokért, s egy egészen új elnökség vette át az egyesület irányítását, ami remélhetőleg új időszámítást fog jelenteni. Hiszünk ugyan az értékrendünkben, de sosem gondoltuk, hogy mindent mi tudunk a legjobban és az egyetlen üdvözítő út csak az lehet, amit az alapítók kitaláltak.
HA (Hódi Attila): Biztosan lesznek új dolgok, de azokat a hagyományokat, amit az első 10 évben teremtettünk, nem fogjuk kidobni az ablakan! Igaz ugyan, hogy a jelenlegi elnökség tagjai között nincsenek alapító tagok, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne számítanék rájuk! Továbbra is elkötelezett hívei vagyunk az őszinte, konkurenciaharc mentes kommunikációnak, a nyílt vitáknak, s bizony olykor a konfrontációnak is, mert néha az kell ahhoz, hogy az állóvizet felkeverjük. Márpedig ebben a szakmában erre nagyon nagy szükség van, mert úgy látjuk sok a tabu, nem beszélünk eleget -vagy elég hatékonyan- a napi problémákról. Hogy csak egy példát említsek: nyíltan hirdetnek kamerarendszer telepítést villanyszerelők és IT cégek, holott ez egy engedélyköteles tevékenység, de sem a hatóság, sem a kamara nem túl aktív e téren, pedig bizony ez ellen fel kellene lépni.
PR: Szintén széleskörű szakmai egyeztetés kellene az előerő képzéséről, mert a mai oktatási rendszerben számtalan felesleges dolgot tanulnak, ugyanakkor a napi munkához szükséges készségeket egyáltalán nem tanítják nekik. Úgyhogy azt gondolom, hogy bőven lesz munkája a következő 2-3 generációnak is ebben az egyesületben.
Beszéljünk egy kicsit arról, hogy honnan indultatok? Mi az „őstörténete” az MBF-nek?
PR: Valamikor 2008-ban néhányan kiléptünk egy másik, hasonló egyesületből, mert úgy láttuk, hogy mi egy kicsit gyorsabban haladnánk, több platformon cselekednénk, mint az ottani tagság többsége. Aztán persze nem voltunk mi sem olyan fürgék, pár évig csak nyalogattuk a sebeinket, tervezgettünk, majd 2011-ben hivatalosan is bejegyeztettük az MBF-et. Ebben múlhatatlan érdemei vannak a szervezet első elnökének, Majoros Gábornak, akit a tavalyi évben – az MBF életében elsőként- örökös taggá választott a közgyűlés.
Gábor rengeteg munkát végzett, hogy beindítsa ezt a közösséget, hogy bizalmat és közbizalmat építsen, s ezt nem tudjuk neki eléggé megköszönni. Gábort mandátuma lejárta után Imre Sándor követte az elnöki pozícióban, s azok az évek is meghatározó évek voltak az egyesület életében, hiszen akkor kötöttük meg azokat együttműködéseket, amik megalapozták az MBF ismertségét.
Határozottam emlékszem, hogy mennyire nehézkesen, hovatovább amatőr módon szerveztük az első konferenciánkat, s aztán -tanulva a saját hibáinkból- sok-sok önkéntes munka és fáradtság árán hogyan jutottunk el oda, hogy ma ez a szakma legnevesebb konferenciája. Fontos azonban, hogy ez sosem volt, s nem is lesz one-man-show, bármennyire is az elnök személye van a kirakatban. Ez nem egy ember munkája, hanem sok kolléga közös erőfeszítésének eredménye.
HA: Bár a szakma többsége a konferenciáínkról ismeri az MBF-et, s ez érthető is, hiszen ott évről évre két-háromszáz szakember találkozik, s okkal hívja már Robi azt a rendezvényt a „Szakma Nagyszínpadának” de a szürke hétköznapokon ennél jóval több munka zajlik.
Három különböző egyetemen tartunk előadást a hallgatóknak a biztonságtudatosság fogalomköréről. Emellett évről évre számos gyakornoki helyet biztosítunk számukra, hogy ne csak az elméleti, de gyakorlati részét is lássák ennek a szép, de kevéssé ismert és elismert szakmának. Tucatnyi olyan fiatalt tudunk felmutatni, akik az MBF Konferenciákon, vagy a hallgatóknak szóló prezentációs versenyeken ismerkedtek meg a mai munkahelyi vezetőjükkel.
PR: Sosem akartuk tagadni, hogy szerintünk a kapcsolatrendszer a szakember egyik legfontosabb értéke, s azt ápolni kell. Ez persze egyáltalán nem a régi időkből ismert sógor-koma-jóbarát módszer, sokkal inkább egy olyan szakmai network, amely segítségével gyorsabb és pontosabb az információáramlás, s ez segíti a munkát. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy az amúgy üzleti kapcsolatban álló cégek biztonságért felelős vezetők személyes ismerősként, kollegaként fel tudják-e egymást hívni egy-egy kérdésben, vagy a recepciósnál kell üzenetet hagyni azzal, hogy ki vagyok, kit keresek, s megkérni az illetőt, hogy hívjon vissza, ha ráér.
HA: Ezen felül számos sikeres saját projektünk volt, mint a „Biztonságos iskola program”, vagy az „Egy nap a biztonságért” program, ahol díjmentesen világítottunk át olyan cégeket, akik igényt tartottak arra, hogy külső szem is ránézzen az általa évek, évtizedek óta folytatott gyakorlatra. Magam is azt vallom, hogy a biztonság megközelítése az nem más, mint a cselekvést elősegítő egyfajta gondolkodásmód. Egy olyan nézőponton, hozzáálláson alapuló rendszer, melyben nem csak a kameráknak és az őröknek van helye, de legalább ennyire a jól szervezett folyamatoknak, a képzésnek, az adatvezérelt döntéseknek, s persze az állandó tanulásnak. Könnyen belátható azonban, hogy ha valami évekig ki sem teszi a saját munkahelyéről a lábát, legyen ő bármilyen jó szakember is, akkor óhatatlanul kialakul egyfajta üzemi vakság. Éppen ezért járunk mi el egymáshoz, hogy ellessünk, vagy épp megosszunk egy-egy új ötletet, megoldást, vagy éppen azért, hogy tanuljunk a másik hibájából.
Az egyesület illetékes bizottsága kidolgozott egy kreditrendszert, mely az MBF tagjainak éves munkáját méri, s bizony vannak benne kötelező elemek, tehát minden tagnak van dolga az egyesületben. A idei év nagy projektje -amit épp a közelgő konferencián fogunk részleteiben bejelenteni- egy kisiskolás gyerekeknek szóló felvilágosító program, mely a kibertérben rájuk leselkedő veszélyekre hívja fel a figyelmet, de egyáltalán nem tudományos, a gyerek számára fel nem dolgozható módon, hanem általuk is ismert mesékbe építve. Ez egy nagyon nagy, több évre szóló projekt, amihez külföldről szereztük meg a szükséges licencet, s minden általános iskolába el akarjuk majd juttatni a tematikát és a tananyagot is. Szóval sok munka volt, s még több vár ránk a jövőben is, mert az a határozott célunk, hogy mindenki számára világos legyen: Ez egy nyitott, segítőkész, szakmai szervezet, aminek az a dolga, hogy valódi fórum legyen a biztonsági szakma számára. Mindegy, hogy technika, élőerő, tervezés vagy tanácsadás, szaksajtó vagy oktatás a területed, de muszáj együtt dolgoznunk és gondolkodnunk ahhoz, hogy társadalmi és üzleti szinten egyaránt a megfelelő polcra tegyék ezt a szakmát. Kitartó idealisták vagyunk, úgyhogy ezen fogunk dolgozni mindannyian, s arra bíztatunk mindenkit, hogy akár tagként, akár pártolóként, de csatlakozzon hozzánk!
Forrás: Detektor Security
