Sőt, a kutató az egyes arcvonásokat, szemüvegviselést, vagy a fej billenését a kamerához képest, szintén tesztelte abból a szempontból, hogy ezek a tulajdonságok képesek-e előre jelezni a politikai hajlamot.
A tanulmányában le is írta, hogy akik liberálisnak vallják magukat, nagyobb valószínűséggel néznek a kamerába és inkább meglepett az arckifejezésük a fotókon, míg a konzervatívok, akik amellett, hogy összességében fehérek, idősek, és férfiak, inkább undort fejeznek ki az arcukon.
Bár nem lettek jelezve a kutatás célját, a kritikusok szerint tézise az úgynevezett fiziognómia áltudományos elgondolásán alapszik – azaz képes egy személy belső lényét az arcvonásai alapján meghatározni.
Egy olasz tudós volt az első, aki a bűnözést és a bűnözőket önálló kutatási területként értelmezte. Lombroso 1835-ben született Veronában; a páduai, a bécsi, majd a párizsi egyetemen tanult. Úgy gondolta, azok az arcvonások, amelyeket gonosztevőkön megfigyelt, mint például a hatalmas állkapocs, magas arccsont, ugyanúgy megfigyelhetőek vadembereken és emberszabásúakon. Ez az elmélete a későbbiekben többször finomításra került, utolsó munkáiban a született bűnözők arányát már csak harmadára becsüli az összes bűnöző között. Cesare Lombroso szerint a született bűnöző jellegzetes vonásai a következők: az arc aszimmetrikus, az orr és a száj ferde, a homlok szűk, a szemek kicsik, bozontos, sokszor összenőtt szemöldök, majomszerű, határozott állkapocs, ritka szakáll, és sűrű, általában sötét színű haj, valamint sajátos lelki vonások is jellemezhetik, mint a részvéthiány, hiúság, babonákban való hit vagy akár a balkezesség. A tudós két, mára áltudománynak bizonyult tant ötvözött: a frenológiát és a fiziognómiát; előbbi az emberi koponya mérete és formája, utóbbi az arcberendezés alapján próbálta magyarázni az illető viselkedését. Forrás: szabadsag.ro
Ezt az elméletet már a 19. század végén próbálták alkalmazni, többek között arra, hogy emberek, de akár teljes népcsoportok arcvonásai és fejformájuk jellegzetességei alapján szűrjék ki a bűnöző hajlamot, de természetesen ezt az elgondolást nemsokára túlhaladta a tudomány – de ezek szerint csak egy ideig.
Mindenesetre megdöbbentő, hogy a téma a 21. század elején még egyáltalán képbe kerülhet és hogy egy Nature színvonalú folyóirat nyilvánosságot ad ilyen nézeteknek. A szerk.
Szakemberek véleménye szerint az ilyen algoritmusok, amelyek az arc alapján próbálnak karaktereket beazonosítani egyrészt teljesen megbízhatatlanok, továbbá a személyiségi jogok vonatkozásában is tarthatatlannak tekinthetők.
Az elmélet esetleges térnyerése viszont káros, hiszen amúgy is bizalmatlanság tapasztalható az automatikus arcfelismerő rendszerek megbízhatóságával, alkalmazhatóságával kapcsolatban.
Forrás: computerworld
