Az MI befolyásolhatja az emberi gondolkodást?

Folyamatosan napirenden tartott kérdés az mesterséges intelligencia és azt „életre hívó” ember kölcsönhatásának menete, viszonya, szabályozási kérdései, amelynek kapcsán a kutatók nem kevés nyugtalanító problémával is szembesülnek. Az alábbi példán kutatók befektetési játékot játszottak kísérleti alanyaikkal, amelyekben a gép volt a bank. A mesterséges intelligencia villámgyorsan kitanulta, hogyan tudná olyan irányokba terelgetni a játékosokat, hogy több pénzt adjanak neki.

Forrás: Makronom-Mandiner

Forrás: Makronom-Mandiner

A Data61 és Australian National University közös kutatása megállapította, hogy a mesterséges intelligencia (MI) képes hatással lenni az elme döntéshozatali mechanizmusaira, azaz ügyesen tudja manipulálni az embert.

A kutatók anyagi nyereséggel kecsegtető számítógépes játékokat játszattak a kísérleti alanyokkal: a résztvevők különféle színű dobozokon kattintva hízlalhatták játékpénz-számlájukat, majd befektetési döntéseket hoztak. Az MI figyelte, hogyan játszanak, végül az utolsó kőrben már ő alakította a “bank”, vagyis a vagyonkezelő szerepét.

A kutatók fölfedezték, hogy az MI a játékok során feltérképezte a játékosok egyedi döntéshozatali mechanizmusait, illetve gondolkodási kliséit, és idővel azt is megtanulta, hogyan tudná ügyes praktikákkal meghatározott irányokba terelgetni őket. Az utolsó játékban így sikerült elérnie, hogy a játékosok több pénzt adjanak neki.

A Data61 szerint a kutatás rávilágított arra, hogy az MI az emberi természet gyenge pontjainak kitapogatásával hatékonyan képes befolyásolni gondolkodási mechanizmusainkat. Bár a kísérlet elméleti terepen zajlott, hozzájárult ahhoz is, hogy megértsük azt a gondolkodási folyamatot, amelynek a végén meghozzuk döntéseinket, és ez a tudás azért is hasznos, mert lehetővé teszi, hogy a későbbiek során elejét vegyük az AI technikák rosszindulatú felhasználásának.

Forrás: Computerworld

Ennyi a hír, de azért nézzük a szakmai „áthallásokat” is egy kicsit

A Mesterséges intelligencia alkalmazása részben már a jelen, de elvitathatatlanul a jövő, elképesztő perspektívákkal. Ugyanakkor az Emberi tényező és az MI kölcsönhatásainak etikai és szabályozási kérdéseivel szinte minden olyan szakma előbb – utóbb szembesül, ahol a technológia előtérbe kerül, a kérdés nem megkerülhető. Így van ez a biztonságtechnikában is, döntően az intelligens videoanalitikákra képes kamerák (kamera rendszerek) kapcsán, „….amikor a felhasználókat egyre inkább nem is annyira a kamera által szolgáltatott kép, hanem a képfeldolgozásból nyert információ érdekli. Hosszabb távon a video rendszereink arra is képessé válhatnak, hogy egyre magasabb szintű önálló döntéseket bízzunk rájuk” (Lackó Gábor).

De végülis okosabb lesz a mesterséges intelligencia (AI) nálunk? És legvégül akár „Egy megfelelő célok szolgálatába állított szuperokos AI rendkívül hasznos lesz, de ha a céljai eltérnek ettől, akkor nagy bajban leszünk.” (Stephen Hawking). Ez egyelőre ugyan SciFi, de meglehetősen rémületes perspektíva. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a technológia megelőzi a jogalkotást és olyan rendszerek jelennek meg, amelyek (pl. a mi esetünket alapul véve) lehetővé teszik az állampolgárok totális megfigyelését az MI által levont konzekvenciák kontroll nélküli elfogadásával. Ez pedig az a pont, ahová semmiképpen sem szabad eljutnunk. A lényeg tehát, minden MI fejlesztés kapcsán a humán kontroll és az etikai normák betartásának biztosítása, ami megköveteli a kérdés világszintű egységes szabályozását. A szerk.