Az adott készüléktípusok mellé olyan határértékeket rendelnek, amelynél magasabb SAR-értékkel nem kell számolni, alacsonyabbat viszont simán lehet tapasztalni. Ennek oka, hogy a telefonok csak az éppen szükséges energiával csatlakoznak a hálózatokhoz, vagyis a bázisállomások közelsége a jellemző SAR-határértékhez képest a tényező aktuális értékét is csökkenti. Fontos, hogy kettes vagy annál magasabb SAR-értékkel forgalomba sem lehet hozni készüléket, ezt a szintet viszont elég sok modell megközelíti, és a BfS szerint az egyes generációk átlagos SAR-értékében is tapasztalható valamelyes emelkedés.
Az élmezőny túlteljesít, az alsóház rendesen le van szakadva
Az összeállítás bő másfél évtizede érhető el, és jelenleg már 3430 tételt tartalmaz. A legfrissebb lista élmezőnyét a Samsung és a Nokia modelljei uralják (a dél-koreai gyártó hagyományosan jól teljesít), melléjük a top 10-be csak az LG és a ZTE fért be egy-egy típussal. Az alsó házban a legszembetűnőbb változás, hogy a Xiaomi már nem csak a legnagyobb SAR-értékkel rendelkező modell “büszke” tulajdonosa, hanem már további telefonokkal is ott van a legrosszabb tíz között – csakúgy, mint az ugyancsak kínai OnePlus. A Huawei viszont, amely tavaly nyáron még hat készüléket adott a lista legvégére, most teljesen eltűnt a szégyenpadról.
Érdemes megjegyezni, hogy nem létezik semmilyen általános standard azzal kapcsolatban, hogy a telefonok mikor tekinthetők ebből a szempontból jónak, kielégítőnek vagy rossznak. Ugyanakkor a BfS Der Blaue Engel (kék angyal) nevű tanúsítványát azok az eszközök kapják meg, amelyek 0,60-as SAR-értéknél jobb eredményt érnek el a laboratóriumi vizsgálatok során. Egyébként itt is, ahogy az alábbi diagramon is, a testet érő sugárzásról van szó – a fülnél mérhető, így a kifejezetten a fejet érő sugárzás esetében jóval ritkább a magas SAR-érték, és az átlag a tavalyihoz hasonlóan fordított, némileg csökkenő trendet mutat.
Forrás: bitport.hu
