A változás sokrétű, de az egyik kulcselem, hogy a bankok két faktorral fogják azonosítani az elektronikus fizetéseknél az ügyfeleket. Ilyen faktor lehet valami, ami az ügyfél birtokában van (telefon, kártya), valami, amit tud (statikus PIN-kód, vagy egyéb információk, anyja neve, utolsó bankkártya-használat), illetve valami, ami csak az ügyfélre jellemző (az ujjlenyomat, az arca, az írisze, de akár a mobiltelefonjának használata, mozgatása, gépelése).
Jönnek a kétfaktoros ellenőrzések
Vagyis a nagyon közeli jövőben nagy szerepe lehet a biometrikus azonosításoknak, amelynek a nemrég megjelent, “Kész a Pénz? – Minden, amit a FinTechről tudni kell és érdemes” című szakkönyv is egy külön fejezetet szentel. A biometrikus azonosítások tehát olyan azonosítások, amelyek az emberi szervezet egyedi jellemzőinek felismerésén alapulnak. Ezek közül ismert az arc-, hang-, írisz- retina-, véna-, DNS-, tenyér- és ujjlenyomat azonosítás, de még az is, az egyénre jellemző pontos azonosító lehet, ahogyan mozgunk, például járunk, vagy akár a tollat, a billentyűzetet, a mobiltelefont, vagy az egeret használjuk aláírásnál.
A biometrikus azonosítás szabályai
Néhány alapvetést rögtön érdemes rögzíteni. Az egészen biztos, hogy a biometrikus azonosítás nagyon érzékeny téma, tele van személyes adattal, mégpedig olyan adatokkal, amelyek összekapcsolva mindenfélére alkalmasak. Gondoljunk csak a megkülönböztetésekre, biztos, hogy az adatokból könnyen előugrik a kor, az egészségi állapot, a bőrszín, akár a nemi orientáció is, vagy más rassz-alapú mintavétel. Az új uniós GDPR-szabályok is eszünkbe juthatnak, amikor rögzítjük: a biometrikus azonosítás témakörében különösen hangsúlyos lehet az adatok felhasználásának célhoz kötöttsége. Meg kell határozni, hogy ki és hogyan vehet fel mintákat, hogyan lehet azt tárolni, harmadik félnek átadni.