A Duna Arénába történő beléptetés kapcsán természetesen biztonsági kamerákat is használnak és arcfelismeréses adatbázist, nem igazán átlátható jogosítványok alapján, amin aztán átmenetileg fennakadt Finy Petra újságíró. Ez pedig nyilván jogosan vet fel adatvédelmi kérdéseket. Olvassuk tőle a biztonsághoz kapcsolódó tapasztalatait.
Forrás: Finy Petra
Mindkét lányom versenyúszó, így érthető, mennyire készültünk arra, hogy kilátogassunk a vizes vb-re. A Duna Arénában a hangulat fantasztikus volt, igaz, egy kicsit meg kellett küzdeni a bejutásért.
Fő a biztonság
Az uszodához hamarabb értünk oda, mint a barátaink, akikkel együtt néztük meg a versenyszámokat. Így volt időnk kicsit nézelődni a főbejáratnál. A rendőri készültség óriásinak tűnt. Kicsit úgy is éreztem magam, mint valami katonai felvonuláson: láttunk rendőröket takaros kis mopedeken elhúzni, mintha Olaszországban lennénk. Láttunk biciklis rendőröket, ahogy vagányan kiállnak a nyeregből, mintha Miami strandján lennénk. Láttunk terepszínű ruhában TEk-eseket és fekete öltözetű TEK-eseket, ahogy lelkesen flangáltak hatalmas fegyvereiket szorítva. Fegyveres amúgy a Dunán is előfordult, ismerőseink, akik a híd felől éreztek, mondták, hogy a folyón motorcsónakokban ültek a mesterlövészek. Szóval biztonságban érezhették magukat a szurkolók.
Mi végül a Dunához közelebb eső bejáratnál mentünk be, itt kevesebben álltak sorban. A beléptetésnél a táskát átvilágították, és egy detektoros kapun is át kellett sétálni, mint a reptereken. Ekkor egy picit megakadt a csapatunk, mert a barátnőm táskájában szúróeszközt találtak. Egy olyan victorinox minikészletet kell elképzelni, mellyel évek óta utazik repülőn, mert annyira pici vágófelületetek vannak rajta, hogy mindig felengedik a gépre. Nem baj, itt nem lehet ezzel bemenni, elfogadtuk, mosolyogva leadta az erre kijelölt csomagmegőrzőben, ahol majd a versenyek után átveheti. Addig én a rendőrrel beszélgettem, akinek a manikűrszettet be kellett mutatni. A kék ruhás szerv nagyon kedvesen társalgott velem.
Amikor elismerően dicsértem neki a készültséget, bólogatott, szerinte több itt a rendőr, mint a civil. Faggattam, látott-e valakit úszni az Arénában, azt mondja, nem, de nem is érdekli, csak rendben menjenek le itt a dolgok.
És itt jött az a pont, mikor azt események más irányt vettek
Egy biztonsági őr ekkor hirtelen megszakította a kék ruhás férfival való bájos csevejemet.
– A biztonsági kamerák felismerték az arcát, kérem, fáradjon velem! – vont félre az úriember. – Kérem, a személyijét!
Miközben készségesen arrébb álltam a barátnőm lányával és az én nagyobbik lányommal, és odanyújtottam neki az igazolványt, azért rákérdeztem, hogy akkor most ez mit is jelent?
– A rendszer valamilyen százalékban egyezést talált az ön arca és valaki más arca között. Pár perc az egész, nyugodjon meg! – jött a válasz.
Nyugodt voltam, és igyekeztem bátorítóan mosolyogni a lányokra. Nem mondom, hogy nem futottak át rémes gondolatok a fejemen, például ez: kész szerencse, hogy rövid a hajam, mert abba nem lehet belekapaszkodni. Addigra még három biztonsági őr gyűlt körénk, egy nő és két férfi. CB-rádión olvasgatták be a személyim adatait (kinek?), de valahogy nem sikerült beazonosítani őket. Addig a biztonsági őrrel is kedélyesen elbeszélgettem, nyugtasson meg, hogy ez mással is megtörténik, nem csak nekem kell itt, oldalt állnom percekig az őrök gyűrűjében.
A barátnőm ekkor ért vissza, azt hitte, hogy interjút készítek, ezt szóvá is tette.
„A hölgy újságíró” – közölte az őrrel kedvesen.
Ő erre egy picit elsápadt, azonnal megkérdezte, melyik újságnak írok. Közöltem, hogy a WMN-nek, egy női újságnak, erre láthatóan megkönnyebbült. Körülbelül húsz percnyi várakozás után visszakaptam az iratomat. Még szerencse, hogy egy órával a kezdés előtt értünk ide, ahogy a szervezők azt minden fórumon kérték.
Az esettel nem lenne semmi gond. A rendezvény házirendjének megfelelően biztonsági őr is igazoltathat látogatókat. A sportrendezvényen való kamerás megfigyelés pedig a sporttörvénynek megfelelően táblákon és a jegyeken is fel volt tüntetve, bár a felvett anyag felhasználásáról szerintem már nem történt meg a látogatók tájékoztatása ugyanezeken a felületeken, mint ahogy arról sem, hogy pontosan hol is helyezkednek el a kamerák. Ami számomra aggályos lehet, az az arcfelismerő rendszer, és az ehhez használt adatbázis, de nem vagyok jogi szakértő, így csak sejtéseim vannak a témával kapcsolatban.
