Biztonságtechnikai szakportál

A magánbiztonsági és a közbiztonsági területen is érzékelhetően egyre nagyobb teret nyernek a biometrikus eljárások. Az alkalmazás gyakorlatának, a fejlesztés irányainak kidolgozásához ugyanakkor fontos képet kapni a módszer társadalmi elfogadottságának helyzetéről, tendenciáiról. A témát 2006-ban, illetve tavaly vizsgálták szakemberek, kutatásaik következtetései habár meglepőek, de tanulságosak.

Az első felméréseket 2006-ban végezték el a jelenlegi Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai mérnöki karának jogelődjén, a Budapesti Műszaki Főiskola, Bánki Donát Gépészmérnöki Kar, Gépszerkezettani és Biztonságtechnikai Intézete, Biztonságtechnikai Laboratóriumában. A kutatás Professzor Dr. Kovács Tibor és Földesi Krisztina munkája. Eredményeiket egy tanulmányban összegezték,  „Összehasonlító kutatáselemzés a biometrikus személyazonosító-beléptető rendszerek, eljárások 2006. és 2014. évi társadalmi averzív reakcióinak vizsgálatára”  címmel.. A következőkben e tanulmány eredményeivel fogunk foglalkozni.

A kutatáselemzés eredményei

A megítélés negatív irányú változása.

A két vizsgálat között eltelt idő során sajnos a társadalom viszonyulása a technológiához negatív irányba változott. Ennek vélhető legfőbb oka a kutatók szerint az ismerethiány és a téves, nem hiteles forrásból származó információk elterjedése. tudnunk kell, hogy ezek az azonosítási módszerek  a 2006-os évben még újdonságnak számítottak. Ebben az időben a biometriás technológiák telepítése nehézkes és költséges műveletnek számított, de szabályozási háttere is hiányos volt.  2006-ban a mintavételezés alapjául egy 59 főből álló biztonságtechnika szakirányú képzést hallgató csoport szolgált. A 2014-ben végrehajtott vizsgálatok már jóval nagyobb, 333 főt számláló csoport adatait dolgozták fel. Mindkét kutatás, saját  kérdőívvel történt, amelyet a válaszadók önkéntes alapon, ügyelve az anonimitásra, töltöttek ki.

2006-ban a megkérdezettek döntő többsége támogatta

A 2006-os kutatás, amelyet szakos egyetemi hallgatók körében végeztek egyik fő kérdésköre a biometrikus rendszerek  használata kapcsán kiváltott  érzelmekkel és gondolatokkal foglalkozott, amelyet egy összesítő kördiagram segítségével ábrázoltak.
A kördiagramot elemezve látható, hogy a megkérdezettek 70 %-a 2006-ban pozitívan vélekedett a biometrikus rendszerekről,  71 %-nak tetszik a módszer és szívesen használná, 7 % idegenkedett, amelyből az elutasítók aránya csupán 2 %-ot tett ki.

2014-ben a többség elutasító, köztük az egyetemisták is.

A 2014-es vizsgálatokba a rendőri állomány 18-35 éves kor közötti tagjait is bevonták. Ebben az évben a feltett kérdés arra irányult, hogy a megkérdezettek milyen arányban támogatják a biometrikus azonosításon alapuló biztonságtechnikai rendszereket. Ekkor a megkérdezett rendőrök 31 %-a ellenzi az ilyen fajta rendszerek alkalmazását és ami leginkább meglepő: az egyetemi hallgatók véleménye is alátámasztja ezt az eredményt. Közülük a megkérdezettek 62 %-a ellenezte a biometrikus adatok rögzítését. Ebből megállapítható, hogy az egyetemi társadalom széles körű averzióval fogad mindennemű kontrollt, ellenőrzést, szabályozást.

Joggal merül fel a kérdés. Az egyetemisták miért voltak ennyire elutasítóak?

Erre a kérdésre adott a válasz.  A Bánkis hallgatók tanulmányaik során  megismerkednek a biometrikus azonosítás működését érintő elvi és technikai területekkel valamint az alkalmazási módszerekkel, lehetőségekkel és persze az eljárást érintő nem kevés problémával is.  Így az elsajátított ismeretek tudatában megfelelő érvekkel és ellenérvekkel tudtak előállni a kérdést illetően.

A biometrikus azonosítás korlátai

A  biometrikus azonosításról általában az ujjnyomat-azonosítás jut eszébe a legtöbbünknek.

Nézzük, milyen hátrányai vannak ennek a módszernek! Sajnos ez a fajta sajátosság igen sérülékeny, ezért használhatóságának is korlátai vannak. A lényeg, hogy az ujjlenyomat idővel a rögzítés időpontjához képest természetesen jelentően változhat, akár törlődhet is (pl. egyes foglalkozásokból eredő okok következtében (ács, asztalos, kőműves, stb), vagy  baleset, esetleg szándékosság okán, stb.). További gond, hogy a lakosság 3-5 %-ának nincs értékelhető ujjnyomata, valamint,  hogy a 6 éven aluliak és idősek körében a mintavétel sem megbízható. A kutatás említést tesz az állomány tárolás és kezelés korlátairól is.

Egészségkárosító hatások?

A  2006-os mérés  egy kérdés erejéig arra is kitért, hogy mi a vélemény  az optikai rendszerek egészségkárosító hatásáról  (természetesen, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik, tudhatja ennek a valószínűtlenségét.)  A kérdést az íriszazonosító rendszerrel kapcsolatosan tették fel.

Látható, hogy a rendszert feltétel nélkül elfogadók aránya 68 % volt, 27 %-ot tett ki a rendszertől tartózkodók aránya, az erősen aggódók részaránya 5 % volt. Megdöbbentően jelentős százalék – az egyébként a témában valamennyire informált-  hallgatók körében a negatív viszonyulás mindösszesen 32%. Ez utóbbi adat komoly ismerethiányról, rosszabb esetben előítéletességről tanúskodik.

Nagyfokú az ismerethiány

Mint ahogy azt korábban jeleztük a 2014-es a vizsgálati minta 333 főre bővült, amely magába foglalta a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság hivatásos állománya 18-35 éves kor közötti tagjainak egy részét is. Az egyik feltett kérdés a válaszadók biometriával kapcsolatos ismereti szintjét vizsgálta. Meglepő eredmények születtek.

A Fejér Megyei Rendőrkapitányság megkérdezett tagjai közül 23 % még csak nem is hallott a biometriáról, 49 %- felületes ismeretekkel rendelkezett, 2 % pedig tájékozottnak vallotta magát a témában, mindez 153 válaszadó összesített eredményéből derül ki.

A megkérdezett diákok 30 %-a  2014-ben naprakész tudással rendelkezik, tájékozott a témában, követi az eseményeket. Ez talán elvárható és  érthető, hiszen biztonságtechnikai mérnök hallgatókról van szó. Az már viszont elgondolkoztató, hogy További 70%  ugyanebből a kőrből, saját bevallása szerint, csak felületes ismeretekkel rendelkezik a biometriát érintően.

Összegzés

A két kutatás (2006. és 2014.) eredményeit összevetve kiderül, hogy a társadalom viszonya a biometriához negatív irányba változott, ami elgondolkodtató leginkább annak tudatában, hogy a megkérdezettek jelentős része az ilyen technikákat akár munkaeszközként is használhatja, használni fogja. Az a nagyfokú elutasítás, amelyet a 2014-es kutatás jelzett (38- 31%), jelentős változás a korábbi 2 %-hoz képest. Ez világosan mutatja, hogy a témát illetően, még mindig  hiányosak a megbízható tájékozódási lehetőségek, a módszereket, az  innovációkat hitelesen közlő fórumok, de nyilván a szakmai felsőoktatásnak is megvannak a további feladatai.

Felhasznált irodalom: Professzor Dr. Kovács Tibor, Földesi Krisztina – Összehasonlító kutatáselemzés a biometrikus személyazonosító-beléptető rendszerek, eljárások 2006. és 2014. évi társadalmi averzív reakcióinak vizsgálatára

Összeállította: Kovács Gergő Péter egyetemi hallgató Óbudai Egyetem

Eredeti cikket teljes terjedelmében ITT találja.

kapcsolódó cikkek:

Arc alapú azonosítás a biometriában

Kéz alapú azonosítás

A biometrikus azonosítás módszerei – Ujjnyomat-azonosítás

 

A biometrikus azonosítás alapjai